19.rész: Miért én?

Sziasztok! Visszatértem a táborból, és meghoztam az új részt. Szomorú rész lett, de mit csináljak? :D Nagyon köszönöm a 12 komit az előző résznél, nagyon meglepődtem és nagyon megörültem. új rész +9 komi után jön :)

Louissal még egy kicsit beszélgettünk, de aztán időben elaludtunk. Reggel már a telefonom sípolására keltünk fel. 7 óra van, szuper. Elkezdődik újra 1 év szenvedés és tanulás. Megmosakodtam, kivasaltam a hajamat és magamra kaptam a kék ruhámat, amit tegnap vettem. Louisnak segítettem kiválasztani a ruháját, ami egy fehér-kék csíkos felső, fekete hosszú nadrág, nadrágtartóval és egy fehér tornacipő volt. Lementünk reggelizni, már mindenki az asztalnál ült, Kellyn a csodaszép rózsaszín ruhája volt. Megreggeliztünk, majd mindannyian beszálltunk Liam kocsijába és a suli elé mentünk. Az iskolába 5 sármos fiúval az oldalunkon sétáltunk be, mindenki csak bámult minket. Mi az? Ezek nem olvassák a legújabb híreket? Végig csak mosolyogtam. Megláttam az osztálytársaimat, ami hatalmas örömet jelentett.

- Lizzy!- kiáltottam, mire a barna szépség rám figyelt.

- Ashley! –odajött és megölelt. – Nagyon hiányoztál. Imádom a hajad.

- Köszi. Már nem bírtam volna ki nélküled. –mosolyodtam el.

Tovább fürkésztem, de megakadt a szemem Ellán. Nagyon sápadt volt, nem tudom mi baja lehetett, de ránk se mert nézni. Nicket, amint megláttam megöleltem, olyan jó, hogy barátok tudtunk maradni. Becsengettek. A fiúknak sajnos ki kellett menni, a tanárnő jött be helyettük.

- Jó reggelt diákok!

- Jó reggelt!

- Egy új év kezdődik el, számotokra az utolsó, ebben a gimnáziumban. Sok sikert, jó tanulást és kitartást kívánok egész évben. Mindenki elmosolyodott, majd lementünk az udvarra, ahol már találkozhattunk a fiúkkal. Louis mellé álltam és megfogtuk egymás kezét. Az igazgató belekezdett az ünnepi beszédbe. Nagyon hosszú volt, alig bírtam végig állni. Sajnos Niallnek el kellett mennie, mert megint találkozója volt Katyvel. Mi ott maradtunk. Egyszer csak azt látjuk, hogy egy szőke csaj fekszik a földön, körülötte pedig sok tanár áll. Közelebb mentem. Ella volt az. Segítettem, hogy bevigyék őt. Lefektették az egyik padra és ébredezni kezdett. Niall nevét mondogatta. Te jó ég, csaknem még mindig szereti? Az összes tanár rám nézett, mert én ismerem Niallt. Na Ashley, ezt most hogy beszéled ki? Csak bámultak, nem tudtam mit mondani. Közben bejött Louis is a terembe. Csak fél perc volt, amíg bámultak, de nagyon rosszul éreztem magam. Hirtelen a lábaim összecsuklottak, én pedig a földön kötöttem ki. Amikor felébredtem minden fehér volt körülöttem. Na, ne már… egy kórházban vagyok? Bejött egy orvos a szobába.

- Jó napot Ashley! Hogy van? Hogy érzi magát?

- Köszönöm jól vagyok, de mi történt velem?

- Az iskola év nyitón össze esett és most itt van.

- Értem. Merre van Louis?

- Csaknem az a fiú, aki csíkos felsőben, szagatott barna hajjal volt itt?

- De. Itt van még?

- Igen, azonnal beküldöm.

Kiment az orvos és pár másodperc múlva Louist pillantottam meg.

- Nyuszi, jobban vagy? –kérdezte, miközben az ágyamhoz rohant és fölém hajolt.

- Igen jól vagyok, de egy gyógy puszi nem ártana. –mosolyodtam el.

Louis arcomat a kezei közé vette és megcsókolt. Így csókolt meg legelőször is és ugyanolyan jó érzés volt. Louis egy széket az ágyam mellé húzott és leült.

- Remélem azért anyámékkal nem találkozok.

- Mert? Miért találkoznál velük?

- Orvosok, és ebben a kórházban dolgoznak.

- Na ne már. Szerintem jó lenne, ha beszélnél velük és nem bujkálnál tovább.

- De Louis! Ezt te nem értheted.

- Nyuszó, ne veszekedjünk, jó.

- Jó.  … Nagyon szeretlek.

Megcsókoltam és nem akartam elszakadni tőle. Nagyon szeretem, de azt utálom, amikor valaki jobban tudja, hogy mi jó nekem. Mire Louis elment este 9 óra volt. Azonnal elaludtam. Éjjel valami lüktetést kezdtem érezni a szívemben és nagyon fájt. Elkezdtem kiabálni, bejött pár orvos. Az ágyamat kigurították és egy másik helység felé toltak. Utolsó, amit láttam, hogy több orvos áll fölöttem és csak bámulnak. A többire nem emlékszem.

Louis szemszöge:

Hazamentem a kórházból és a fiúk azonnal lerohantak.

- Mi van Ashleyvel? Hogy van? Ugye nem komoly?

- Semmi komoly, csak egy sima ájulás, egyébként jól érzi magát.

Megcsörrent a telefonom, nem jelezte, hogy ki hív. Felvettem.

- Haló!

- Szia Louis. Eric Stewart vagyok, Ashley apja. Miért nem szóltál, hogy abba a kórházba hozták őt az ájulása után, ahol mi is dolgozunk.

- Próbáltam, de Ashley nem engedte.

- Mindegy, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy gyere be a kórházba, Ashley rosszul lett, most műtik.

- Te jó ég, azonnal indulok.

Lecsaptam a telefont és rohanni kezdtem.

- Te meg hová mész? –kérdezte Zayn.

- A kórházba, Ashley rosszul lett.

- Megyek én is, te így nem vezethetsz.

Látta rajtam, hogy nagyon ideges vagyok és félek, remegni kezdtem, amint beszálltunk az autóba.

- Louis nyugi! Minden rendben lesz! –nyugtatgatott.

- Honnan tudod?

- Biztos vagyok benne, mert ismerem Ashleyt.

- Jó megnyugodok, csak siess már.

Amint megállt az autó kiugrottunk belőle és rohanni kezdtünk. Mire az emeletre értünk Ashleyt épp tolták ki a műtőből. Megpillantottam Ashley apukáját és odarohantam.  

- Jó estét! Hogy van Ashley?

- Minden rendben ment, de nincs jó állapotban. Amikor elájult súlyos fejsérülést szenvedett, ezért nem biztos, hogy mindenre emlékezni fog.

Alig bírtam visszatartani a könnyeimet, megszólalni se tudtam, ezért csak bólintottam. Szörnyű volt látni, ahogy az én kis szerelmemet betolják a kórterembe. Nem akartam hazamenni, itt akartam maradni vele. Zayn nem mert ott hagyni egyedül, ezért ő is ott maradt velem, igazi jó barát, nem tudom, hogy mit kezdenék nélküle. A folyosói székeken nem aludtunk sokat, de reggel az első orvost, akit megláttunk leszólítottuk.

- Jó reggelt! Megtudja nekem mondani, hogy hogy van Ashley Stewart?

- Jó reggelt! Sajnos még mindig nem ébredt fel, de ez csak órák kérdése. Amint felébred bemehet hozzá.

- Köszönöm.

Visszaültünk a székekre, a csöndet és gondolkodásomat Zayn törte meg.

- Louis, gyere menjünk haza, pihenned kell neked is.

- Nem megyek sehová. Itt akarok lenni, amikor felébred.

- Oké, akkor hozok neked valami kaját a büféből. –mondta és elment.

A sírás kerülgetett. Miért megint mi? Miért megint ő?

18.rész: Változás

Sziasztok! meghoztam az új részt :) A következő +9 komi után jön, de az is leghamarább július 24.-én ugyanis a napokban elutazom, tánc táborba megyek :) Addig is legyetek jók és komizzatok :) Jah..még valami. Kérlek olvassátok ezt a blogot is :) Love story with One Direction

Nem sokat aludhattam, mert bántott a bűntudat. Miért van ekkora szám? Miért nem bírom befogni? Niall toppant be az ajtón.

- Figyelj Ashley! Nagyon sajnálom. Nem kellett volna úgy letámadnom téged, elvégre nem te tehetsz róla. Erre is csak úgy jöttem rá, hogy Ella után mentem és már egy másik fiú szájára volt tapadva.

- Niall nagyon sajnálom. –odamentem és megöleltem.

- Semmi gond.

Visszafeküdtem a kanapéra és elaludtam. Reggel keltem fel. Már mindenki fent volt. Harry odajött és leült mellém.

- Nagyon sajnálom, amit tegnap tettem.

- Harry nem haragszom rád, de értsd meg én már nem vagyok beléd szerelmes, de nagyon szeretlek.

- De ugye barátok maradunk?

- Hát persze te buta. –mondtam, s megöleltem.

Együtt megreggeliztünk, ilyen se volt még, de olyan jó érzés volt. Reggeli után Kellyvel felöltöztünk és elmentünk vásárolni. Az első üzlet ahová bementünk az az üzlet volt, ahol megismerkedtem Niallal. Vettem is ott egy virágos ruhát, ami első ránézésre elnyerte a tetszésemet. Több üzletbe is benéztünk. Igazság szerint csak valami elegáns ruhát szerettünk volna venni tanévkezdésre, de mást is vettünk. Hiába, nem tudtunk ellenállni a sok szép ruhának. Végül mindketten egyforma ruhát vettünk, csak más színben. Én kékben, Kelly pedig babarózsaszínben. A cipőnél még könnyebb volt a választás, amit elsőre megláttam azt meg is vettem. Az egész plázát bejártunk és az egyik drogériában a szemem megakadt valamin.

- Figyi Kelly! Illene nekem ez a szín?

- Várj csak. –mondta, majd körbefürkészte az arcomat. –Szerintem igen, egy próbát megér.

- Oké, akkor ezt megveszem. –mondtam és beledobtam a kosaramba egy vörösses hajfestéket. Hazafelé még megálltunk egy kávéra. Út közben eleredt az eső. Csak úgy rohantunk egész hazáig Kellyvel, mármint az én hazámig, a hotel szobába. Felmentünk és átöltöztünk. Adtam Kellynek ruhát én pedig magamra kaptam egy egyszerű póló a törölközőt pedig a nyakamba akasztottam.

- Segítesz? –kérdeztem, majd előkaptam a hajfestéket.

- Persze.

Kelly bekente a hajamat. Remélem nem bánom meg. Lemostuk a hajamról a festéket, de nem mertem a tükörbe nézni.

- Nyugodtan belenézhetsz a tükörbe, nagyon jó, illik neked ez a szín.

- Na jó. –rászántam magam, és amint belenéztem a tükörbe nagyon tetszett amit láttam, de nem vagyok egoista. Azonnal kivasaltam és felöltöztem. Felvettem egy fehér felsőt egy rózsaszín csőnadrággal és egy fekete sportcipővel. Telefonomat a farzsebembe csúsztattam és elindultunk a One Direction rezidenciára. Nem szerettem gyalog menni, elvégre egy órára volt, de nem baj. Kibírtuk. Bekopogtunk az ajtón, reménykedve, hogy valaki ajtót nyit, de csak egy „Gyere be”-t hallottunk. Hát jó. Bementünk. Niall mindjárt az ajtóban leszólított.

- Ashley nagyon jó a hajad.

- Köszi

- Én mondtam. –suttogta a fülembe Kelly. Lerugdostam a cipőimet és bementem a nappaliba, Kelly nem jött velem, inkább Zayn szobája felé indult. Amint beléptem az ajtón mindenki csodálkozni kezdett.

- Na, milyen?

- Szerintem nagyon jó. –mondta Harry.

- Nekem nagyon tetszik, olyan egyéni. –mondta Louis, mire szájon csókoltam.

- Én nem kapok? –kérdezte Harry, mire én odamentem és arcon pusziltam. Leültem a fiúk mellé.

A nagy csöndet, ami már kezdett kínossá válni Niall törte meg.

- Na, skacok én mentem. Majd jövök.

- Hová mész? –kérdeztem, de a választ nem Nialltól kaptam, mert már kirohant az ajtón.

- Találkozója van. –mondta Liam

- Kivel? –kérdeztem és már húzódott a mosoly az arcomon.

- Valami Katyvel.

- Óóó… így már mindent értek.

Elnevettük magunkat.

EKÖZBEN ZAYN SZOBÁJÁBAN:

Kelly benyitott Zaynhez, aki épp az ágyon feküdt.

- Szia hercegnőm!

- Szia Szivem. –mondta Kelly és bedőlt Zayn mellé.

- Mióta van neked ilyen ruhád? Még soha nem láttam.

- Nem is láthattad, esetleg Kellyn, mert az övé. Kis híján eláztunk és adott kölcsön ruhát.

- Így már mindent értek. –mondta és megpuszilta a homlokát.

- Holnap lesz az évnyitó. Ugye eljösz?

- Ki nem hagynám. –mondta és magára rántotta Kellyt.

Kelly értette a célzást, ezért mindketten vad csókolózásba kezdtek. Szaggatták egymásról a ruhákat és nem bírták abba hagyni. Tényleg szeretik egymást. Egy váratlan pillanatban sajnos benyitottam, amit mélységesen bánok, bár szerintem Zaynt ez nem zavarta, mert szerintem nem is ismert meg, viszont Kelly olyan gyorsasággal ugrott le róla, ahogyan csak lehetett. Azonnal becsaptam az ajtót és lerohantam. Kis dedósnak éreztem magam, de hát mit csinálhattam volna, bámultam volna őket?

EKÖZBEN NIALL:

Niall elindult a park felé, ahol a megbeszélt találkozója volt egy bizonyos Katyvel. Leült egy padra és ott várta őt, amikor a csaj megérkezett megölelte és arcon is puszilta. Ez gyorsan ment. Leültek a padra és Niall átkarolta Katy derekát. Mélyen egymás szemébe néztek és Niall mondani akart volna valamit, de nem tette. Nem igazán értettem. A napsütésből ismét eső kerekedett. Niall egy hirtelen, de határozott pillanatban elkapta Katyt és megcsókolta. Mit mondhatnék, ez is gyorsan ment.

- Szeretlek Niall. Téged szeretlek, magát Niall Horant, az ír manót. Nem a pénzét és a hírnevét.

Niall válasza egy újabb csók volt.

ONE DIRECTION REZIDENCIA:

Valójában nem tudtam magammal mit kezdeni. Utolsó nap volt a nyári szünetből. Készítettem valami vacsit és szóltam a többieknek is. Épp időben toppant be Niall és Katy is. Illedelmesen bemutatkozott, és persze mi is neki. Zayn és Kelly is előkerült.

- A hajad nagyon jó! Szóval akkor te nyitottál ránk. Kis kukkoló. –mosolyodott el Zayn.

- Köszi és nagyon sajnálom. Nem hittem, hogy ti éppen …

- Ugyan, semmi gond. –mondta, s megölelt. Most nagyon jól esett ez a baráti ölelés. Muszáj volt oda mennem Kellyhez is és bocsánatot kérni. Olyan rosszul éreztem magam emiatt.

- Figyi! Ne haragudj, hogy az előbb úgy rátok nyitottam.

- Semmi gond. –mondta és megpuszilta az arcom.

Így már sikerült megnyugodnom. Megvacsoráztunk és mindenki elment a saját szobájába. Niall Katyvel, Zayn Kellyvel, én pedig Louissal. Harry és Liam a nappaliban maradtak és új dalt kezdtek írni.

17.rész: Játék

új rész +9 komi után! Puszi...jah, apropó..új blogba is kezdtem, de ne féljetek ezt is folytatom. Örülnék, ha az újat is olvasnátok :) http://loveestorywith1d.blogspot.sk/

Csengetnek. Niall megy ajtót nyitni.

- Ashley! Keresnek!

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam Pault és Christ, azonnal produkáltunk egy hármas ölelést.

- Ti meg hogy kerültök ide?

- Láttunk ma a TV-ben a srácokkal és gondoltuk, hogy itt vagy. –mondta Paul

- Miért jöttél el otthonról? Olyan rossz, hogy nem vagy ott. –szomorodott el Chris.

- Ne szomorkodj. Akkor találkozunk, amikor csak akarod. Ígérem.

- Rendben.

- De kérlek anyáéknak ne mondjátok el, hogy itt vagyok. Már nem akarom, hogy babusgasson meg egyebek. Felnőtt vagyok.

- Nem szólunk, ne félj. És most itt laksz?

- Nem, csak a pasim.

- Jah, igen Louis. Mi az dobtad Harryt?

- Az egy kicsit bonyolultabb dolog volt, de ebbe nincs energiám belekezdeni.

- Oké. Mi megyünk is, mert már elég késő van, és amúgy is csak beköszöntünk.

- Rendben. Öcsi, akkor találkozunk, amikor csak szeretnéd, és Paul kérlek vigyázz rá, oké?

- Vigyázok mindenkire, ne félj!

Megöleltem mindkét tesókámat és lenyomtam nekik egy-egy puszit.

- Ezeket tartogasd Louisnak. –mondta nevetve Paul, mire én beleütöttem a vállába. Elmentek én pedig visszamentem a többiekhez. Lehuppantam Louis mellé és egy puszit nyomtam a szájára.

Mindenki nagy beszélgetésben tört ki. Louis megfogta a kezemet és felhúzott a szobájába. Óvatosan a falhoz nyomott és csókolgatni kezdett. Nagyon élveztem. Louissal azelőtt is mindig jól éreztem magam, amíg nem jártunk, na de most. Az ágyra döntött és szó szerint letepert. Szaggatta rólam a ruhákat, na de én se kíméltem. Hirtelen Louis megállt.

- Mi a baj?

- Nincs kedved együtt zuhanyozni?

- Ez, hogy jutott az eszedbe?

- Hát, tudod szép vagy így melltartóban is, de …

- Te beteg állat. –mondtam, megcsókoltam és elindultam az ajtó felé.

- Most hova mész? A legjobb résznél tartottunk.

- A zuhanyzóban várlak. –kacsintottam rá.

Azonnal utánam jött. Bementünk a zuhanyzófülkébe és engedni kezdtem a vizet. Louis átkarolta a derekamat és csókolni kezdett. A heves csókcsata közepette éreztem, hogy Louis megpróbálja kikapcsolni a melltartómat.

- Louis mit csinálsz?

- Élvezem a dolgot.

- Így is tudod. –mondtam, megfogtam kezeit és a fenekemre tapasztottam. Élvezte. Szerelmeskedésünket ajtókopogás zavarta meg. Azonnal kiugrottunk a zuhanyzóból, magamra kaptam egy törölközőt, amíg Louis kinyitotta az ajtót. Harry állt az ajtóban. Azonnal elvörösödtem, de szerencsére Harry nem látott, mert az ajtó mögött bujkáltam.

- Merre van Ashley?

- Nem tudom, itt nincs.

- Nem te vagy a pasija?

- De, csak most nincs velem.

- Oké. Ha elrendezted magam keresd meg és gyertek, üvegezni egyet.

- Sietek. –mondta Louis, majd becsapta az ajtót. Louis újra csókolni kezdett, már szedte volna le rólam a törölközőt, amikor megálltam.

- Menjünk, játszunk egy jót.

- Oké.

Átsurrantunk Louis szobájába és felöltöztünk.

- Eszméletlen vagy! –mondta Louis.

- Miért is pontosan?

- Csak úgy! Imádlak nyuszi! –mondta és megcsókolt.

- Én is, te répafiú!

Lementünk, a többiek már körben ültek a földön. Leültünk közéjük és megkezdődött a játék. Zayn pörgetett elsőnek és Liamet pörgette.

- Mersz vagy felelsz?

- Felelek.

- Kibe vagy szerelmes?

- Beléd.

- Óóh Liam, én is nagyon szeretlek. –mindenki nevetésben tört ki. Liam pörgetett következőnek és Harryt állította választás elé.

- Felelsz vagy mersz?

- Merek.

- Te akartad Harold. Mindjárt jövök .-mondta, majd kiment a konyhába. Pár másodperccel később egy tejszínhabos flakonnal jött vissza.

- Le kell nyalnod Ashley hasáról a tejszínhabot.

- Na, ne máár.

Lefeküdtem, Liam a hasamra nyomott egy tonna tejszínhabot, Harry pedig akcióba lendült. Rettentő rosszul éreztem magam közben, miért pont én? Alig vártam, hogy vége legyen. Ráadásul Harry még ott kacérkodott is. Ááá, kirázott a hideg, és szegény Louis. Következőnek Harry pörgetett és az üveg Ellára mutatott.

- Felelsz vagy mersz?

- Merek.

- Tépkedd meg Liam has szőrét! Liam ugye van has szőröd?

- Van, de nem egy marékra való.

- Nem baj.

Ella tökéletesen teljesítette a feladatot és így ő pörgethetett. Közben Harry kiment egy kis piáért, de szinte csak a fiúk ittak. Ella választása Niall-re esett.

- Felelsz vagy mersz?

- Ha már mindenki mer, akkor én is.

- Jóó, akkor markolászd meg Kelly fenekét.

- Te ezt szeretnéd?

Ella megvonta a vállait.

- Akkor nincs miről beszélnünk. Sajnálom Ella, de ez így nem fog menni. –mondta Niall és felrohant az emeltre, Kelly és Zayn pedig utána.

- Ella ez most mire volt jó? Tiéd volt a világ egyik legjobb pasija, akivel több hétig tartott még összejöttetek, most meg 1 perc alatt elrontottál mindent. –mondta Liam.

- De én már nem szeretem őt.

- Ezt miért így kellett vele tudatnod? –kérdeztem.

- Így jött össze.

- Aha, értem. Szerintem takarodj ki a házból. Nincs értelme még több fájdalmat okoznod neki. –mondtam.

Mire Niall lejött Ella már sehol sem volt.

- Hol van?

- Elment.

- Mégis hová?

- Nem tudom, mondtam, hogy menjen el. Ne okozzon neked még több fájdalmat.

- Ashley miért kellett beleavatkoznod? Miért mindenbe beleszólnod? –borult ki Niall. Fogta magát és kirohant a lakásból. Elbőgtem magam. Louis jött megvigasztalni.

- Nyuszi ne sírj.

- De én csak segíteni akartam. Én nem akartam rosszat.

- Tudom, és hidd el erre Niall is rá fog jönni.

Louis elment nekem zsepiért, addig Harry jött oda hozzám. Áradt belőle az alkohol szaga. Megfogott, a falhoz nyomott és csókolni kezdett. Folyamatosan toltam el magamtól, de nem bírtam, nagyon erősen szorított. Louisnak sikerült leszednie rólam. Felkísérte a szobájába és belökte az ágyba. Louis lejött hozzám, fejemet mellkasára hajtottam és könnyes szemekkel elaludtam.

16.rész: A szerelem szárnyán

Új rész +7 komi után :) ♥

Reggel időben keltem fel. Lementem a konyhába, szerencsére még mindenki aludt. Reggelire sütöttem palacsintát az én Louisomnak, de még mielőtt felvittem volna a palacsinta mellé raktam 2 darab répát is.

- Jó reggelt répafiú! –mondtam miközben bementem az ajtón.

- Jó reggelt szépségem!

- Hoztam neked reggelit. –mondtam, miközben odavittem neki és leültem mellé az ágyra.

- Jaj, de aranyos vagy. –mondta és puszit nyomott az arcomra. –És répát is hoztál?! –csillantak fel a szemei.

- Természetesen

- Szeretlek nyuszi. –mondta és megcsókolt.

- Nyuszi?!

- Igen, a répa miatt. –mosolyodott el.

Miközben Louis ette a répát csak bámultam. Hogy lehet ekkora szerencsém? Hogy ilyen pasi lett az enyém, csak az enyém? Hallottuk, hogy kezdenek ébredezni a többiek, ezért gyorsan kisurrantam Louis szobájából és a nappali felé vettem az irányt. A TV előtt ült Liam, lehuppantam mellé. Semmi érdekes nem volt a TV-ben számomra, Liam számára viszont annál inkább. Valami akciófilmet nézett, amit én utálok. Liamhez nem is lehetett szólni, bele volt merülve. Kimentem a konyhába, de zavaró tényezőnek éreztem magam, mivel épp Kelly és Zayn nyalták-falták egymást. Nem akartam zavarni, ezért kimentem. Elindultam a „szobám” felé, de út közben bele botlottam Louisba, akitől csak egy arcra puszit kaptam, mert mögötte jött Harry és Niall is. Gyorsan felöltöztem, magamra kaptam a tegnapi ruháimat. Elköszöntem a fiúktól, amikor már mindenki elszivárgott Louis még egyszer odajött hozzám és kaptam tőle egy szájrapuszit. Elindultam, de mire a lakásba értem a lábaim nagyon fájtak. Egy órát gyalogoltam, végig csak Louis járt a fejemben. Átöltöztem, majd felmentem twitterre. Délután látogatóm volt, természetesen Louis, mivel csak ő tudta, hogy hol lakok. Készítettem üdítőket, addig Louis bent várt, de nem bírta sokáig, ezért kijött hozzám. Hátulról átölelt, majd megfordított, óvatosan a falhoz nyomott és hevesen csókolni kezdett. Behúzott a szobába, ledöntött az ágyra és úgy folytattuk. Nagyon élveztük a dolgot. Végre kettesben lehettünk, senki sem zavart minket. Miután lenyugodtunk mentem volna ki a konyhába, de Louis elkapta a kezemet és megölelt. Ölelés közben valamit a farzsebembe csúsztatott. Eltoltam magam Louistól és megnéztem mi az. Nem hittem a szemeimnek.

- Louis ez egy…?

- Igen, egy iPhone.

- De ezt nem fogadhatom el.

- Dehogynem és el is fogadod. És ha jól emlékszem a másik telefonodnak úgyis annyi, így muszáj elfogadnod.

- De Louis…

- Nincs semmi, „De Louis”.

- Akkor nagyon köszönöm. Szeretlek te bolond. –mondtam majd megcsókoltam és megint az ágyon kötöttünk ki. Louis csak csókolt, miközben én a haját kócoltam.

- Nem szeretnél itt aludni?

- Ez most kérdés?

- Ezt igennek veszem.

- Annak is szántam.

Idő közben valahogy megfordultunk, mert eddig Louis volt felül én meg alul, de ez most megfordult. Még nyomtam egy csókot Louis szájára és leugrottam róla. Elmentem lezuhanyozni, majd felkaptam magamra egy pólót és behuppantam Louis mellé a kanapéra.

- Milyen jó illatú a hajad?

- Tetszik?

- Nagyon. Megyek én is lezuhanyozok.

- Oké, de siess.

Válaszként csak egy mosolyt kaptam, de ez épp elég volt. Amíg Louis zuhanyozott én ismerkedtem az új telefonommal. Elmentettem a telefonszámokat és zenéket raktam a telefonra. Amikor Louis visszajött azt hittem, hogy elájulok, mert egy szál alsógatyában vonult végig a szobában. Felkapott a karjaiba és úgy vitt be a szobába. Óvatosan letett az ágyra, mellém feküdt és elkezdte csókolgatni az arcomat. Folyamatosan haladt lefelé, mire észbe kaptam a hasamnál volt. Nagyon jól éreztem magam Louissal. Megtaláltam benne a legjobb barátomat és a szerelmemet. Louis mellet elaludni és csókjaira ébredni nagyon jó érzés volt.

- Nyuszi, ma lesz egy interjúnk, de szeretném, ha te is jönnél.

- Hát nem bánom, ha szeretnéd akkor elmegyek.

- Szeretlek!

Hevesen csókolózni kezdtünk. Nem lehetett minket szétválasztani csak röpke fél óra után.

- És mit vegyek fel?

- Valami elegáns ruhát.

- Akkor segíts választani.

Odaálltunk a gardróbom elé és Louisra bíztam a választást. Egy világoskék ruhát választott. Louis hazament elkészülni és én is így tettem. A limuzin délután 3-ra lesz itt értem. Addig még van egy kis időm. Felmentem a gimi honlapjára és megnéztem van-e valami újdonság. Már csak pár nap van a szünetből. Remek. Újra 10 hónap szenvedés és tanulás. Ez lesz az utolsó gimis évem és szeretnék tovább menni egyetemre. Valami fotózással kapcsoltasat keresek, mert imádok fotózni. A suli honlapján semmi érdekes, csak egy „MÁR CSAK 3 NAP” felirat, amitől én nem voltam valami boldog. Gyorsan elrepült az idő. Mielőtt még elkezdtem volna készülődni gyorsan haraptam valamit, pontosabban rendeltem pizzát. Elkezdtem készülődni, felvettem a Louis által választott kék ruhát, egy fekete magas sarkú cipőt. Hajamat kivasaltam, a sminket nem vittem túlzásba, csak szempillaspirált használtam. 3 óra, hallottam hogy dudál a kocsi, ezért gyorsan leszaladtam. Pontosan jöttek. Gyorsan beszálltam a limuzinba és indultunk. Most ár a srácok és a csajok is tudták, hogy hol lakok, de nem érdekelt. Louis mellé ültem, aminek örültem, de másik felemre viszont Harry került, aminek már kevésbé. Megérkeztünk a helyszínre. Ugyan az volt, ahol a múltkor volt az interjú. Tehát megint TV-ben fogunk szerepelni. Amikor egy hosszú sötét folyosón mentünk keresztül Harry elkapta a kezemet. Feléje fordultam.

- Ashley! Én még mindig nagyon szeretlek. Nem tudom, hogy lehettem ilyen hülye. Meg tudsz nekem bocsájtani?

- Én már nem haragszom rád, de már úgy nem tudlak szeretni, ahogy ez előtt. Sajnálom.

Ekkor Harry magához húzott és próbált volna megcsókolni, de én elfordítottam a fejem, így csak egy puszit kaptam tőle. Közben folyamatosan toltam el magamtól. Mikor utolértük a többieket Louison láttam a féltékenységet, ezért egy „Minden rendben” arckifejezéssel sikerült megnyugtatnom.

- 2 perc és kezdünk. –kiáltotta valaki.

Oda álltam Louis mellé.

- Biztos akarod?

- Biztos. Nem lesz semmi baj. Ne félj.

- Amíg te itt vagy, addig nem félek.

- 1 perc!

A kamerák elé ültünk. Liam és Louis mellé kerültem. A kamerák elindultak. Nagyon izgultam. A riporter folyamatosan tette fel a kérdéseket. Louis félbe szakította, amin nagyon meglepődtem.

- Amy! (így hívták a riportert) Muszáj mondanom valamit.

Felém fordult és élő egyenes adásban megcsókolt. Mindenki „óóh”-ni meg „aahw”-ni kezdett. Visszacsókoltam Louist és onnantól kezdve végig fogtam a kezét. Miután vége lett az adásnak a srácok azonnal gratuláltak. Hazamentünk, mármint a fiúk házába. Nem tudtuk sokáig titkolni a dolgot, de nem is volt baj. Így minden jó, nem kell titkolózni és akkor csókolom meg, amikor akarom. Beléptünk a házba és azonnal Louis szobája felé vettük az irányt. Csináltunk képeket és párat fel is dobtunk twitterre. Rengeteg hozzászólás, hogy milyen aranyosak vagyunk együtt meg hogy sokáig tartson a kapcsolatunk.

- Szeretnek a rajongók.

Elmosolyodtam. Louis hazavitt és össze szedtem pár holmimat, majd visszamentünk. A cuccaimat kipakoltam Louis szobájában, majd lementünk a nappaliba a többiekhez.

- Ti pontosan mióta titkolóztok előttünk? –kérdezte Kelly

- 4 napja. –mosolyodtam el.

- Az szép, gratulálok.

- Köszi

Csengetnek.

15.rész: Louis

Louis karjaiban aludtam el. Kezdem azt érezni, hogy egyre jobban szeretem őt. Reggel Louis keltett fel, s megpuszilta az arcomat. Annyira jól esett, hogy azt leírni nem lehet. Érzem, hogy szeret és ez mindennél többet jelent. Elindultam a konyha felé és Harryvel találkoztam. Nem mert a szemembe nézni. Mi az? Csaknem megbánta, amit tett? Liam készített nekem reggelit, de valahogy egy falat sem csúszott le a torkomon. Hazamentem ismét pár holmimért, de úgy, hogy nem vegyenek észre. Nagy szerencsémre nem voltak otthon. Senkinek sem szóltam, hogy hova megyek. Egyedül akartam lenni egy kicsit. Felmentem a szobámba előkaptam a bőröndömet és minden ruhámat bepakoltam. Elindultam a belvárosba. Mindenki megbámult, gondolom Harry tette miatt és ők még mindig azt hiszik, hogy együtt vagyunk. Bementem egy közeli hotelbe, majd a spórolt pénzemből vettem ki egy lakást. Fogalmam sincs mennyi időt fogok itt tölteni, majd meglátjuk. Remélem anyáék nem haragszanak meg rám, amiért elköltöztem otthonról. Biztos rossz lesz nekik, de én most erre vágyom. A liftben egyfolytában Louis járt a fejemben. Belenéztem a tükörbe, és mintha láttam volna magam mellett. Ez azért lehetett, mert már rettenetesen hiányzik. A lakásban minden ruhámat kipakoltam, majd csak ledőltem a kanapéra, felnéztem twitterre, de semmi érdekeset nem láttam, csak azt, amivel már eddig is tisztában voltam. Elaludtam, már megint. Olyan szépet álmodtam. Este 7-kor keltem fel. Valaki bekopogott az ajtón. Nem akartam kinyitni.

- Ashley! Engedj be!

Amikor meghallottam Louis hangját már szaladtam is az ajtóhoz. Amint megláttam a nyakába ugrottam és behívtam.

- Miért nem mondtad, hogy ide jösz? Már mindehol kerestelek.

- Sajnálom Louis, de egy kis magányra vágytam.

- Nekem bármit elmondhatsz.

- Tudom.

Megöleltem. Kellemes és férfias illata volt. Nagyon megszerettem ezt a fiút, a legjobb barátom, de néha eljátszok a gondolattal, hogy Mi lenne, ha…?

- Nincs kedved moziba menni?

- Felőlem.

- Megnézünk valami vicces filmet, hogy jobb kedved legyen.

- Oké. Mindjárt mehetünk, csak gyorsan felöltözöm.

Felvettem egy fehér felsőt és úgy mentek ki, hogy épp gomboltam be a farmer nadrágom gombját. Louis szája tátva maradt.

- Mi az?

- Semmi, csak olyan jó alakod van.

- Jaj, ugyan már.

Igazából nem tudtam, hogy ez, hogy jött ide, de nem is érdekel, örülök, hogy ezt mondta. Gyorsan felkaptam a szandálomat.

- A kocsiban vár Niall.

- Ő is jön?

- Igen, de csak, ha nem baj.

- Nem baj. –elmosolyodtam

A kocsiban már várt minket Niall, de nem volt egyedül, vele volt Ella is. Már nagyon régen találkoztam vele.

- Sziasztok! –köszöntünk egymásnak.

Az út nagyon csendesen telt. Egyfolytában Louis kezeit néztem, amikor egyszer csak megmozdultak és megfogta a kezemet. Kirázott a hideg, olyan jó érzés volt. Igazából nem tudtam mit reagálni, elmosolyodtam. Amikor kiszálltunk az autóból elengedtük egymás kezét. Egyre gondoltunk, mert nem akartunk mindjárt olyan kérdéseket, hogy „Ti együtt vagytok?”.  A vígjáték amit megnéztünk nagyon vicces volt. Nagyon sokat nevettünk. Haza, illetve a lakásomba kísért Louis.

- Nagyon szeretlek! –mondtam és megöleltem.

- Én is.

Én csak bámultam Louis szép kék szemeibe, amikor arcomat a kezei közé vette, majd gyengéden megcsókolt, nagyon élveztem, ezért vissza is csókoltam.

- Hol voltál eddig?

- Végre megtaláltalak.

Elköszöntünk egymástól, de én még pár percig az ajtóban álltam, mert szinte lefagytam. Amikor az agyam gondolkodó képessé vált csak álmodoztam. El sem hiszem, Louisban megtaláltam a legjobb barátot és a szerelmet is. Egy darabig titkolni fogjuk ezt az egészet. Miután megvacsoráztam lefeküdtem és az alvással próbálkoztam, de valahogy nem sikerült. Egyfolytában csak Louisra gondoltam. Nagyon felhívtam volna, de nem volt telefonom. Végül sikerült elaludnom. Reggel, amikor felkeltem gyorsan felöltöztem. Felvettem egy fehér felsőt, barna hosszú nadrágot, a szandálomat és még hozzá csaptam egy barna sálat is. Amikor kiléptem az ajtón belebotlottam egy rózsacsokorba. Bevittem, majd elolvastam a hozzá tartozó kis kártyát.

„ Nagyon szeretlek! Louis*”

Elmosolyodtam, e végül aztán elindultam a városba. Megittam egy kávét, majd a fiúk háza felé igyekeztem. Liam nyitott ajtót. Azonnal megölelt.

- Már nagyon hiányoztál.

El nevettem magam. Utána odajött Zayn is.

- Merre voltál te bolond csajszi? –megölelt.

- Erre, arra.

Elindultam a nappali felé, ahol a kanapén Kellyt pillantottam meg, amint ő is meglátott a nyakamba ugrott. Mi az? Ennyire hiányoztam mindenkinek? Be jött a nappaliba Harry is. Csak egy sziát dobott, de nekem ennyi is elég volt, csak egy dolog bántott, hogy rám se nézett. A konyha felé menet találkoztam Louissal. Láttam rajta, hogy szívesen megcsókolna, de nem lehetett, mert megbeszéltük titkoljuk, ameddig csak lehet.

- Nem maradsz itt ma este? –kérdezte Zayn.

- Itt maradhatok. „Otthon” úgysem tudnék mit csinálni.

Egész nap hülyéskedtünk. Fürödtünk a medencében, ahol éppen eleget szenvedtem, mert én voltam a legtöbbet a víz alatt Zayn jóvoltából. Este filmnézésre került sor. Amíg a fiúk mindent elrendeztek a nappaliba, addig mi Kellyvel készítettünk italokat és popcornt. Közben megérkezett Ella is. Leültünk a földre a párnákra. Sorba: Niall, Ella, Liam, Harry, Kelly, Zayn, én és Louis. A film romantikus vígjáték volt. Louis végig fogta a kezem, de úgy hogy ne legyen feltűnő. Szívesen rádőltem volna, öleltem és csókoltam volna. A film végén felmentem és a vendég szobában aludtam. Éjjel megszomjaztam, ezért lementem vízért. Miután megittam egy pohár vizet indultam vissza a vendégszoba felé. Kiléptem a konyha ajtaján és Louisba ütköztem. Heves csókolózásba kezdtünk. Fogta a derekamat én pedig a pólóját húztam, így jutottunk vissza a konyhába. Felhúzta a pólómat és a hasamat simogatta. Miközben csókolgatott én csak a haját túrtam. Felültetett a konyhapultra és úgy folytattuk. Louis csodálatosan csókolt. Hangokat hallottam, ezért befejeztük. Indultunk fel a szobákba. A lépcsőn felfele menet Louis rácsapott a hátsómra, én megfordultam magamhoz húztam és megcsókoltam. A vendég szobába lefeküdtem és gyorsan elaludtam. Eddig miért nem jöttem rá, hogy itt van Louis is? Miért csak most? Annyira szeretem ezt a fiút.

14.rész: Ez lennél te?

Reggel simogatásra keltem, ösztönösen reagáltam.

- Harry, ez csikiz.

- Drágám, kelj fel.

Amikor meghallottam anya hangját lefagytam, nem mertem rá nézni se.
- Fent vagyok! –ugrottam ki az ágyból.

Azonnal felhívtam Kellyt, hogy mit akart.

- Szia Kelly! Miért kerestél tegnap? Ne haragudj, csak nem volt nálam a telefonom.

- Csak azért, hogy nincs-e kedved elmenni ma valahová?

- Szívesen.

- Oké, akkor még beszélünk, Szia!

- Szia

Anya mérges szemekkel nézett rám, nem tudom miért.

- Hova akarsz te menni?

- Kellyvel délután elmegyünk valamerre. –mondtam, miközben a ruháimat szedtem ki a szekrényemből.

- És kitől kértél engedélyt?

- Mit?

- Engedélyt.

- Anya! 18 éves vagyok, felnőtt, azt csinálok, amit akarok.

- Igen? Eltartod magad? Dolgozol?

- Még nem, de hamarosan keresek állást, amúgy is nemsokára kezdődik a suli. Ez lesz az utolsó évem a gimiben.

- Na jó, de ma nem mész sehova, mert segítened kell itthon.

- Nem. –vágtam rá azonnal. Erre anya kiment a szobámból. Teljesen nem érdekelt, amit mondott. 18 éves vagyok, nem irányíthatja az életemet. Gyorsan felöltöztem, majd elindultam Kellyék házához, ami az utca másik felén volt. Bekopogtam. Kelly anyukája nyitott ajtót.

- Szia Ashley!

- Szia! Kelly már kész van?

- Mindjárt. Nem kérsz addig egy kávét?

- Jöhet

- És mi újság veled? –kérdezte, miközben a kávémat csinálta.

- Minden oké, csak hát anya. Nem akarja megérteni, hogy már nem irányíthatja az életemet.

- Pedig Ashley ezt el kell fogadnod. Amíg náluk laksz addig neked kell elviselni mindent. –mondta, s közben oda nyújtotta a csésze kávét.

- Majd csak kibírom valahogy.

Közben lejött az emeletről Kelly egy virágos ruhában, hullámos hajjal.

- Szia anya! Mi akkor elmentünk. Majd jövünk. –mondta Kelly és egy puszit nyomott anyukája arcára. Olyan jó volt látni milyen jól kijönnek egymással, megértik egymást. Én miért nem tudok ilyen lenni anyával? Ő miért nem ilyen velem? Elindultunk a város felé. Gondoltam veszek valami ruhát, de semelyik sem nyerte el a tetszésemet, ezért ez az ötlet ugrott. Bementünk a Nando´s-ba. Amikor beléptem az ajtón és körülnéztem rengeteg ismerős arcot megpillantottam, köztük Nicket is. Leültünk mellé.

- Szia!

- Sziasztok! Mi újság?

- Semmi jó, veled?

- Velem minden oké. Nemsokára megint suli, ách ezt annyira nem akarom.

- Én se. Rendeltél már?

- Még nem

- Akkor rendelünk?

- Persze. Mit kértek?

- Én azt hiszem palacsintát eszek. –mondta Kelly

- Csatlakozom. –vágtam rá.

Megrendeltük a palacsintákat. Nagy gondolkodás után végül Nick is azt kért. Miután elfogyasztottuk elköszöntünk Nicktől, mi pedig hazamentünk volna, ha nem találkoztunk volna 5 aranyos sráccal, akik elvittek minket hozzájuk. Pár percnyi boldogság ellenére, még mindig lehetett látni rajtam a reggeli szomorúságot, ezt Harry sem hagyta szó nélkül.

- Mi a baj?

- Semmi, csak az anyám.

- Miért? Szerintem tök jó fej.

- Szerinted, de szerintem nem, mert 18 éves létemre még mindig ő akarja irányítani az életemet.

- Majd elmúlik

- Nem hiszem, ha olyan jól ismernéd anyámat mint én akkor tudnád, hogy nem múlik el.

Harry magához szorított. Könnyek csordultak ki a szemem sarkából, de ezek nem szomorúság könnyek és nem is boldogság könnyek voltak, hanem keverve. Szomorú voltam anyám viselkedése miatt, viszont örültem, hogy itt van nekem Harry, a legjobb barátnőm és a srácok. Harry karjaiban aludtam el, viszont reggel már egy puha ágyban ébredtem, Harry ágyában. Olyan jó érzés volt, de az még jobb volt, hogy nem egyedül keltem fel, Harry is ott volt mellettem. Simogatni kezdet a hátamat, én pedig lenyomtam neki egy csókot. Harry magára rántott és csókolgatni kezdett. Be kell valljam nagyon élveztem. Egy hirtelen pillanatban megzavartak minket. Nagy gyorsasággal leugrottam Harryről és magamra rántottam a takarót. Az ajtóban álló Liam csak mosolygott.

- Most boldog vagy?

- Nagyon, ugyanis megvan a kép. –mondta és bevágott egy gonosz vigyort.

- Rohadj meg Liam! –mondtam és a fejemre húztam a takarót.
Folytattuk a dolgot, amit elkezdtünk, de így már nem volt olyan élvezetes. Lementünk és láttuk van reggeli. Hurrá! Nem kell nekem bajlódnom vele. Gyorsan megreggeliztünk, majd hazamentem. De nem maradtam otthon, csak belopóztam és össze szedtem pár ruhámat, majd visszamentem a One direction házba. Délutánra semmi programom nem volt, mivel a fiúk fotózásra mentek, ezért mi Kellyvel a házban maradtunk. Megszólal a telefonom. Ismeretlen szám volt az.

- Haló!

- Ashley Stewart?

- Igen

- Szállj le Harryről, különben nagyon megbánod. Ő már az enyém. Most is itt van velem, jobb lesz ha beletörődsz.

Annyira felidegesített ez az ismeretlen valaki, hogy a telefonomat a falhoz vágtam, ami több darabra tört. Na, erről ennyit, már telefonom sincs. Szuper. Sírógörcsben törtem ki és összecsúsztam. Kelly azonnal odajött hozzám.

- Drági mi a baj?

Én csak sírtam, nem tudtam válaszolni, Kelly tovább nyugtatgatott. Amikor látta, hogy már kicsit megnyugodtam újra rákérdezett.

- Mi a baj?

- Valami hülye ribanc felhívott és azt mondta, hogy száljak le Harryről, mert már az övé, hogy most is ott van vele, meg ilyenek.

Nem bírtam sírás nélkül. A földön ültünk Kellyvel, ő pedig magához ölelt. Mindig szorosabban ölelt. Olyan jó, hogy ilyen barátnőm van. Egyszerűen imádom. A másik dolog meg, hát én bízok Harryben, de mi van, ha az a ribanc a telefonban nem hazudott. A fiúk jöttek be az ajtón, de csak négyen. Harry sehol sem volt.

- Sziasztok! Gyertek itt a képek. Megnézitek?

Nem szólt vissza egyikünk se, amint Louis meglátott a földön, hogy már szinte tisztára elhagytam magam, ő is mellénk ült és megölelgetett. Aztán a többiek is így tettek. Hát igen, ilyen jó barátaim vannak, de akire most a legjobban szükségem lett volna az nem volt itt. Megnyugodtam.

- Megnézhetem a képeket?

- Persze, ide hozom. –mondta Liam és kiment, de csak pár mp-re.

Miután láttam a képeket, csak 4-en voltak rajta. Hol van Harry? Történt vele valami?

- Miért csak négyen vagytok a képeken?

- Harry azt mondta, hogy halaszthatatlan dolga van. –mondta Niall, ekkor eszembe jutott a titkos telefonáló mondata „Most is itt van velem”. Ezt nem hiszem el, akkor még is igazat mondott?

Már elég késő volt, ezért a kanapéra lefeküdtem és elaludtam. Reggel amikor felkeltem Louist kerestem, hála Istennek meg is találtam, a konyhában reggelizett. Azonnal oda bújtam hozzá. Még mindig nem értettem ezt az egészet. Próbáltam elfojtani a gondolataimat, de nem ment, ezért a tv nézéssel próbálkoztam, Louis is csatlakozott. TiniHíradó.

„ A mai hírekben: Harry Styles az éjszaka embere, de mit szól ehhez barátnője?, Demi Lovato új lemezzel hódít, Lady Gaga megint divatot teremt….. Harry Styles tegnap este egy bárban bulizott, ahol igen csak elkapta őt a hév, ugyanis az asztalon táncolva csókolt meg egy lányt, úgy hogy nem volt berúgva. Hát én nem lennék most a barátnője helyében”

Még jobban Louishoz bújtam és csak sírtam, szinte már bömböltem. Próbált nyugtatgatni kisebb nagyobb sikerrel. Nem csak én, de még Louis sem hitt a fülének és a szemének sem, ugyanis még egy képet is betettek az esetről. Miért kellett ezt tennie? Hiába mondta, hogy más lesz, ugyanolyan, mint amilyen Nick volt annak idején. Egyszer csak betoppant Mr. Styles. Odajött hozzánk meg akart volna csókolni, de én elfordítottam a fejem egy hatalmas pofon kíséretében. Látta, hogy könnyes a szemem.

- Mi a baj Ashley?

- Mi a baj? Ezt pont te kérdezed?

- Igen, nem értem az egészet.

- Tegnap este amit csináltál az nem volt valami szép tett, amikor nekem egész nap azt mondogatod, hogy szeretsz meg ilyenek, szinte egész napokat töltünk együtt, erre te meg ok nélkül lesmárolsz egy csajt. Ennyi volt. Végeztem veled.

- Egyébként jól csókolt a csaj. –mondta flegmán

- Harry hogy tehetted ezt vele, amikor ő szeretett téged? –szólt közbe Louis is.

- Egyszerűen. –mondta és elment.

- Nem fogok sírni miatta, nem éri meg.

- Szeretlek Ashley!

- Én is répafiú! Te vagy a legjobb barátom.

Louissal hosszú percekig öleltük egymást. Nem bírtunk elszakadni a másiktól.

13.rész: Legjobb barát

Mikor kimentünk az épületből ismét rajongók fogadtak. Egy hosszú út végén várt ránk az autó. Bevallom féltem a rajongók reakciójától. Bár, múltkor a parkban sem volt semmi rossz. Szerencsére jól fogadtak most is. Érzem, hogy kezdenek megszeretni. Amíg a fiúk autogrammot osztottak én csak ott álltam egyedül. Odajött hozzám egy kislány, kb 6-7 éves lehetett.
- Szia!
- Szia! Mit szeretnél?
- Ugye te vagy Harry barátnője?
- Igen. Mi a neved?
- Nicolenak hívnak és úgy örülök, hogy te vagy az a lány, mert olyan kedves és szép vagy.
Elmosolyodtam.
- Harry gyere ide egy kicsit!
Pár mp múlva.
- Szia kislány! Hogy hívnak?

- Nicolenak. Kérhetek egy autogrammot?
- Persze, még egy ölelést és puszit is.
Harry adott neki egy aláírást a kis füzetébe, megölelte, majd puszit nyomott hosszú szőke hajára. A többiek kezdték befejezni az autogramm osztást. Hazamentünk, majd a fiúk kérésére elkezdtem palacsintát sütni. Gyorsan megvoltam vele, mert volt egy kis segítségem, Liam. Miután ettünk megkértem Harryt, hogy vigyen haza. Beléptem az ajtón és anya rengeteg kérdéssel halmozott el.

- Milyen volt? Hogy ment?

- Szia anya! Nagyon jól ment, majd ma este láthatod a tv-ben.
- Ez szuper, de várj csak. Nem azt mondtad, hogy interjú lesz.
- De! Én is azt hittem. –elmosolyodtam majd Chris szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül berontottam.
- Heló, a kopogás?

- Ha jól emlékszem te sem szoktál.

Sóhajtott egyet, mire én elmosolyodtam.
- Na figyi, nincs kedved holnap állatkertbe menni?

- Dehogyisnem. Kik jönnek még?

- Én megyek, Kelly, Ella és a srácok, jah és még Chelsea.

- Ez jó. Végre megyek valahová a nyáron.
- Hát igen, és végre jobban megismerheted a fiúkat. –mondtam és az ajtó felé vettem az irányt.

- Ashley! –szólt vissza Chris.

- Igen?
- Nagyon köszönöm.

- Szívesen. –mondtam majd megöleltem.

Lementem és anyáéknak is elmondtam a kis kiruccanást. Szerencsére bele egyeztek. A nappaliba belépve Pault és Emmát pillantottam meg. Azonnal felálltak mind ketten.
- Szia! Én Emma vagyok. Mi még nem találkoztunk. –mosolyodott el.

- Szia! Ashley vagyok! Paul húga.
- Tudom, sokat mesélt rólad.

- Te jó ég. –mormogtam az orrom alatt.

- Ne félj, ezek nem olyan szörnyű dolgok.

- Akkor jó. –mosolyodtam el.

Csengettek, én pedig gyorsan az ajtóhoz rohantam. Louis volt az. Megláttam azonnal megöleltem.

- Szia szépség! Azta, még nem is jártam nálatok.

- Szia Louis! Akkor ennek most itt az ideje.

Mire elengedtem Louist már mindenki körülöttünk volt.

- El sem hiszem, hogy Louis Tomlinson áll velem szemben. –suttogta Emma Paul fülébe, de persze mindenki hallotta, ezért Louis azonnal reagált.

- Szia Louis vagyok!

- Szia én meg Emma! Nagy rajongód vagyok.

- Köszi. –mosolyodott el.

Anya sem maradhatott ki, aztán már csak Chris hiányzott, mert a többiek már ismerték őt.

- Szia kisember!

- Szia! Ugye te vagy Louis?

- Igen, te meg Chris.

- Igen. Örülök, hogy most már van itt valaki, akivel lehet hülyéskedni. Ashley sokat mesélt rólad.

- Hát kispajtás én is örülök, de azért a nővéred is tud hülye lenni…sőt. –mondta, s közben lehajolt Chrishez, majd rám nézett, mire én egy mosolygós arcot és „Ezért még számolunk” arckifejezést vettem fel.

- Akkor mi most fel megyünk…és nem kell semmi roszra gondolni, és kombinálni sem kell! –jelentettem ki, majd felhúztam Louist az emeletre.

- Igazából miért jöttél?

- Hát…Ella és Niall sétálni mentek, a többiek meg elaludtak, mert nagyon fáradtak voltak. Nem akartam unatkozni, ezért eljöttem hozzád. Úgysem jártam még itt. –mosolyodott el.

- Oké, és mit csináljunk?

- Nincs kedved egy Twitcamhoz?

- Én benne vagyok. –jelentettem ki hatalmas mosollyal az arcomon. Louis bejelentkezett a twitterre és tweetelt egyet.

@Louis_Tomlinson: Jöhet egy twitcam?

Majd elindította. Ott ültem mellette és minden hülyeséget csináltunk. Közben rengeteg kérdés jött a rajongóktól, némelyiken meg is lepődtem, de a legnagyobb dolog, amin meglepődtem az egy bejelentés volt.

- Directionerek! Szeretném bemutatni a legjobb barátomat. –mondta Louis, rám mutatott, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nagyon megszerettem ezt a fiút, legjobb barátok lettünk. Olyan jó, hogy tudunk együtt hülyéskedni, meg tudjuk egymással beszélni a problémáinkat és közben nem arra gondolunk, hogy mikor és hogyan smároljuk le a másikat. Emberek, ezennel kijelenthetem, hogy van fiú-lány barátság. Mire Louis elment este 10 óra volt. Lezuhanyoztam, de lefekvés előtt még tweeteltem egyet.

@Ashley_Stewart: Boldogan jelentem ki, hogy van fiú-lány barátság!

Még csak pár másodperce írtam ki, de már többen retweeteltél. Boldogan feküdtem le aludni, azt hittem, hogy ez a nap jobb már nem lehetett volna, de mégis. Kaptam egy SMS-t Harrytől

„Jó éjt tündérkém! Holnap egész nap együtt leszünk, már nagyon hiányzol. Szeretlek! Harry”

Nem írtam vissza, mert már se kedvem, se energiám nem volt. Reggel madarak csicsergésére keltem fel. Azonnal felöltöztem, felkeltettem Christ, reggeliztünk, majd elindultunk a fiúk házához. Harry nyitott ajtót, mire én azonnal megcsókoltam.

- Fúúj . -mondta Chris.

Közben Louis jött le a lépcsőn.

- A többiek?

- Nagyon úgy néz ki, hogy csak négyen megyünk.

- Mert?

- Mindenki nagyon fáradt, bár nem tudom, hogy miben fáradtak el. A tegnap estéből, miután hazajöttem csak arra emlékszem, hogy kint az udvaron nagy sikítások voltak.

- Szerintem fürödtek a medencében.

- Igazad lehet, de most már mehetnénk?

- Persze.

Beszálltunk Harry kocsijába és az állatkert felé mentünk. Itt sem maradhatott el a rajongók hada, így amíg a fiúk el voltak foglalva addig mi fagyiztunk egyet Chrissel. Az aláírások és fotók után végre elindultunk. Az első állat a leopárd volt, ami Chris kedvenc állata, ezért nagyon sokat szeretett volna ott időzni, de mondtuk neki, hogy mennünk kell, mert akkor nem jut idő a többi állatra. Mindenki nagyon élvezte ezt a kis kiruccanást, főleg Louis és Chris, bár mi Harryvel is nagyon jól elvoltunk. Az állatkert közepe felé járhattunk, amikor Louis megpillantotta a galambokat, azonnal feléjük szaladt.

- Kevin!

Mire Louis oda ért már egyetlen galamb sem maradt ott. Szomorúan felénk fordult.

- Elmentek!

Mi csak mosolyogtunk nagyokat. Egyszer csak megszólal Louis telefonja.

- Szia Zayn! Mi újság?

- Szia! Hol vagytok?

- Mi még az állatkertben, miért?

- Csak, mert előbb hívott a menedzser, hogy este koncertünk lenne. Elvállaljuk?

- Muszáj ezt most?

- Nem muszáj, ezért hívtalak. Akkor ne?

- Ha nem gond akkor most ne.

- Oké.Szia

- Szia. –mondta majd lecsapta a telefont.

Lassan kezdett be esteledni. El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan elszaladt az idő. Chrisen láttam, hogy nagyon jól érezte magát. A fiúk hazavittek minket, elköszöntem tőlük és azonnal a szobám felé vettem az irányt. Mikor beléptem a szobába a telefonomat pillantottam meg az éjjeli szekrényen. Már nagyon villogott, ezért megnéztem. 23 nem fogadott hívás Kellytől. Ajjaj, ezért még kapni fogok. Már túl késő volt, ezért nem hívtam vissza, inkább lezuhanyoztam és gyorsan elaludtam.