25.rész: Videoklipp

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Kicsit hosszabbat akartam, de ez most ilyenre sikerült. Nagyon köszönöm a kommenteket, a "tetszik"-ket és a rendszeres olvasókat. Remélem tetszik az új rész :)

Jó olvasást! :)

Ashley szemszöge:

Nagyon izgatott lettem a videoklipp hallatán. Azt sem tudom, hogy mit veszek fel, majd este kiválasztjuk Louisal.

- Mrs. Tommo! –szólt Louis.

- Mrs. Tommo?

- Nem tetszik? –szomorodott el.

- Dehogynem. –csókoltam meg.

- Gyorsan öltözz, valami szépbe!

- Oké, de minek. Hova megyünk?

- Majd meglátod, na siess. –sürgetett.

Gyorsan felszaladtam és felöltöztem. Felvettem egy világos barna ruhát, hajamat lófarokba kötöttem, majd lementem.

- Így jó leszek?

- Csodálatos vagy! –bókolt Louis.

Megcsókolt, átkarolta a derekamat és elindultunk. Már sötét volt, így nyugodtan tudtunk sétálni az utcán, anélkül, hogy a fanok letámadtak volna minket. Bementünk egy étterembe. Voltak ott emberek, de csak páran. Leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk válogatni az ételek között, majd jött a pincér.

- Jó napot Hölgyem, Uram! Mit hozhatok?

- Spagettit szeretnénk. –mondta Louis, majd a pincér elment.

Kezemet az asztalra helyeztem, Louis pedig megfogta.

- Vacsorázni hoztál?

- Igen.

Elmosolyodtunk mindketten. Amíg nem hozták a kaját addig beszélgettünk. Nem tartott sokáig, elég hamar kihozták. Nagyon jó illata volt a spagettinek, alig vártam, hogy elkezdjem enni. Miután befejeztük már épp mentünk volna, amikor odajött hozzánk egy kislány egy kis mackót szorongatva. Megrángatta Louis kabátját, ő pedig lehajolt hozzá.

- Szia! Szeretnél egy aláírást?

- Igen. –mondta édes hangon

- És elárulod nekem a neved?

- Ariana vagyok.

Louis aláírt neki egy papírt, majd megpuszilta a haját.

- Köszönöm Louis. –mondta, majd megölelte.

Miután rendezte Louis a számlát elmentünk sétálni. Louis a derekamat karolta át, én pedig a vállára döntöttem a fejem. Kicsordult egy könny a szememből.

- Sírsz?

- Nem, csak kicsordult a könnyem. –mondtam, miközben leültünk egy padra.

- Mi a baj?

- Olyan jó apuka lennél. –mondta, mire Louis magához ölelt. Már mindketten mosolyogtunk.

Lizzy szemszöge:

Miután Harry bejelentette a „nagy hírt” visszamentünk a szobájába. Az ágyon fekve beszélgettünk.

- Izgulok.

- Miért?

- A videoklipp miatt. Nem érzem, hogy én alkalmas lennék rá, hogy ilyenben szerepeljek. Plusz amióta összejöttünk teljesen máshogy érzem magam. Te jobbat érdemelsz, mint én.

- Jaj, ne beszélj már hülyeségeket. Kicsim te vagy a legalkalmasabb. És nekem?? Értsd meg, hogy imádlak és soha nem akarlak elveszíteni. –mondta Harry, majd elkezdett csókolgatni. Édes csókjai el lepték az arcomat. Már egy ideje csináltuk, amikor sikerült leszaggatnom róla az ingjét. Hozzábújtam és éreztem hideg testét.  Csodálatos érzés volt.

Zayn szemszöge:

Kelly azonnal rám vetette magát, amint elővettem féloldalas mosolyomat. Az ágyon fekve csókolóztunk, majd, amikor már leszállt rólam újra a szekrény elé állt és divatbemutatót tartott nekem.

- Akkor légy szíves kimennél? –kérdezte, amin meglepődtem.

- Minek?

- Öltözni szeretnék.

- Babám én nem a szobatársad, hanem a pasid vagyok. –mondtam.

- Hát jó. –suttogta, de én meghallottam.

Magamhoz öleltem.

Felvette az első ruháját, ami egy virágos ruha volt, majd jött sorban a többi, de már betelt a pohár.

- Drágám! Te mindenben gyönyörű vagy, teljesen mindegy, hogy mit veszel fel. –csókoltam meg.

Louis szemszöge:

Olyan aranyos volt az a kislány az étteremben. Egyszer én is szeretnék ilyen kislányt. Lassan elindultunk hazafelé, mert már elég későre járt az idő. Mindketten lezuhanyoztunk, majd bebújtunk az ágyba. Ashley aludt el hamarább, olyan édesen aludt. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd én is elaludtam.

Reggel amikor felkeltem Ashley még nem volt fent. Már régóta bámultam, amikor felébredt és megcsókoltam.

Mindketten felöltöztünk, bár Ashley nem tudta hogy mit vegyen fel. Amikor már tényleg nem tudott mit választani odamentem kivettem a szekrényből egy fehér ruhát, megcsókoltam és kimentem a szobából.

Ashley szemszöge:

Felöltöztem és lementem a konyhába. Harry készített reggelit.

- Jaj, csajok a menedzserünk üzeni, hogy mégis csak majd egy stylist fog adni nektek ruhát.

Nagyon megörültünk, mert mindannyian máshogy öltöztünk fel.

Megérkezett a menedzser és elindultunk. Már egy ideje mentünk, amikor megkérdeztem a mellettem ülő Zaynt.

- Ööö… Zayn! Most pontosan hova megyünk?

- Melegebb helyre, mint London. Párizsba. –mosolyodott el.

Ledöbbentem. Csak én nem tudtam róla, biztos Louis elfelejtette megmondani. Sebaj. Egyre közelebb értünk a helyszínhez és egyre izgatottabb lettem.

Végre megérkeztünk. Sehol egy ember sem. Az Eiffel-torony –tól nem messze szálltunk ki az autóból, majd egy kis házba mentünk be. Bent stylistok, fodrászok és egyebek vártak minket. Azonnal kezelésbe vettek minket, csajokat, amíg a fiúk próbáltak. Egy órába telt, mire elkészültünk. Kittynek, és Kellynek göndör haja lett, míg nekem, Lizzynek és Katynek ki lett vasalva. Jöttek a ruhák, egy csomót elénk tettek, majd a stylist végig mért minket.

Lizzy ruhája, Kelly ruhája, Ashley ruhája

Katy ruhája, Kitty ruhája

Amikor már megvoltak a ruháink kimentünk a fiúkhoz. Louis letolta a szeméről a napszemüveget és táltott szájjal bámult, mire én odamentem és megcsókoltam.

Minden srác bókolt egyet a saját csajának aztán ők is bementek elkészülni. Az övéké nem tartott olyan sokáig, mint a miénk. Hamar megvolt, majd a rendező elkiáltotta magát.

- Ashley, Louis, Kelly, Zayn jobbra! Katy, Niall, Kitty, Liam balra! Lizzy, Harry középre.!

Mindenki elfoglalta a helyét maj megkezdődött a feljátszás. A gyomrom remegett, azért kicsit féltem. A videoklipp eleje az erdőben játszódott, a másik fele pedig az Eiffel – toronynál. Este fejeztük be a forgatást. Mindannyian hulla fáradtak voltunk. Amíg a fiúk beszéltek valamit a menedzserrel én elaludtam az öltözőben. Louis vitt a kocsihoz és csak ott sikerült felébrednek a karajaiban. Beültünk a kocsiba és ismét elaludtam. Már csak reggel keltem fel, az ágyban. Remélem jól sikerült a videklipp. Mindenki beleadott mindent! Kíváncsi vagyok, hogy milyen lett! :)

24.rész: Felbomlik a 1D?

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Bocsi, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, de sok dolgom volt, meg nem volt ihletem se. Na, de most itt van ... kérlek komizzatok. Nagyon köszöm a sok rendszeres olvasót és a komikat :)

Egy kis változtatás:

1. magyarul lesz a cím!

2. folyamatosan lesznek szemszögek, nem csak néha :)

Na akkor jó olvasást és írjátok azokat a komikat :) :*

Ashley szemszöge:

Egy újabb nap. Louis mellett felébredni még mindig csodálatos volt. Gyorsan felöltöztem, elkészültem, majd indulhattunk is a gimibe. Apa halála óta teljesen megváltoztam. Szorgalmas jó tanuló lettem. Nem ismertek rám a tanárok. A délelőtt gyorsan eltelt, gondolom azért, mert volt miért izgulnom egész délután. 3 dolgozaton estünk túl és remélem, hogy sikeresen megírtam. Hazajött velünk Lizzy, út közben pedig találkoztunk Katyvel. Együtt négyen mentünk. Amint beléptem a nappaliba lehuppantam Louis mellé és megcsókoltam. A többi lány is így tett. Nagy unott volt a hangulat, mindenki le volt törve. A kínos csendet Liam törte meg.

- Na nekem most mennem kell?
Nem szólt senki semmit.

- Én már nem bírom tovább. Mi a baj? –kérdeztem.

Zayn belekezdett a mondandójába, mire Louis felállt mellőlem és kiment.

- Összevesztem Louissal.

- De hát miért?

- Töröltem magam twitterről, mert sok volt az utálkozó. Naponta jöttek az üzenetek és már nem voltam rájuk kíváncsi és ezért Louis megharagudott.

- Ez nem jó.

- És még a nyakunkon van az új videoklipp is. –szólt Harry.

- Majd én beszélek vele. –mondtam, majd felmentem Louis után az emeletre.

Amikor benyitottam, Louis az ágyon feküdt, leültem az ágy szélére, erre ő is felült.

- Miért kell veszekedni?

- Nem veszekszünk.

- Csak haragban vagytok.
- Az nem ugyan az.

- Hát nem, de nincs sok külömbség.

- Ashley ezt nem érted. Nem vetted még észre? A One Direction felbomlóban van.

- Ne! Nem bomolhat fel, azt nem hagyom! Már 2 éve együtt vagytok.

- Nem tehetsz ellene semmit. A srácokkal már szinte alig beszélünk egymással.

- Nem tehetek semmit? Majd meglátjuk. –mondtam és kimentem.

Louis szemszöge:

Ashley nem akarta megérteni, hogy itt a vég, ennyi. A One Direction felbomlik és semmit sem tehet, de tudom, hogy ebbe nem fog belenyugodni.

Liam szemszöge:

Alig vártam, hogy elszabaduljak, az a csönd már kezdett elég kínossá válni. Remélem mire hazaérek Zayn és Louis kibékülnek.

Indultam a park felé, már alig vártam, hogy találkozhassak Kittyvel. Annyira szép lány, remélem sikerül ma bevallanom neki, hogy szeretem és nem riadok vissza.

A parkba érve megpillantottam Kittyt egy padon ücsörögve. Odamentem és megöleltem.

- Örülök, hogy randizunk. –mondta.

- Én is.

Kézenfogva ültünk a padon és csak bámultuk a tavat és az égboltot. Vettem a bátorságot, már végre és belekezdtem.

- Már régóta elakarom mondani, hogy nagyon tetszel és .. –mondtam feléje fordulva, de ő megszakított csójával.

Nagyon jó volt, édesen csókol. Kézenfogva mentünk haza és már abban a tudatban, hogy egy pár vagyunk.

Ashley szemszöge:

Lementem a nappaliba és félre hívtam Kellyt.

- Na figyelj. Kitaláltam valamit. Mivel a pasijaink épp haragban vannak muszáj lesz valamit csinálni, hogy kibéküljenek, mert nem akarom, hogy felbomoljon az 1D.

- Redben, mondjad.

- Írjunk twitteren a rajongóknak, hogy mindenki küldjön valami kis pár másodperces videót, mi pedig összevágjuk és megmutatjuk a sráoknak. Azért, hogy tudják a rajongóik szeretik őket.

- Benne vagyok. –mondta. Kezet ráztunk aztán megöleltük egymást.

Felmentünk a vendégszobába. Felnyitottuk a laptopot és elkezdtem írni.

@Ashley_Stewart: „ 1D fanok. Kérlek küldjetek egy kis videót nekem, amit a srácoknak szántok. A videó jellege kicsit szomorú, mert felbomlóban van a One Direction és ezt szeretnénk megakadályozni. Hajrá!”

Jöttek a retweetek ezresével. Estére sok videó érkezett és azonnal össze is vágtuk. Büszkék voltunk magunkra, na meg persze egymásra is, hogy sikerült összehozni. Megfogtam a laptopot és Kellyvel kézenfogva indultunk lefelé. Mindenki a nappaliban volt. Zayn és Louis nagyon mosolygós arccal ültek és beszélgettek! Ezek szerint kibékültek, de jó. Nembaj, a videó akkor is bemutatásra kerül.

- Kérhetünk egy kis figyelmet?

- Persze. –mondták.

Letettem az asztalra a laptopot, leültem Louis mellé, Kelly pedig Zayn mellé és elindítottuk a videót. Megfogtam Louis kezét. A fiúk figyelmesen nézték és még a könnyük is kicsordult. A videó végére egy rövid szöveget írtunk.

„Szeretünk One Diretion és Directionerek maradunk örökre! Ashley és Kelly J”

- Ezt azért csináltátok, hogy együtt maradjunk? –kérdezte Louis.

- Hát persze, te buta. Én azt nem élném túl, ha a banda felbomlana.

- Nagyon aranyosak vagytok. Köszönjük. –mondta Harry.

- Megyek twitterre és megköszönöm a rajongóknak. –mondta Niall és már tweetelt is.

@onedirection: Directionerek nagyon köszönjük a videókat! Szeretünk titeket és a One Direction megmarad!

A fiúk még vagy fél óráig hálálkodtak. Nem értik meg, hogy nekünk elég egyszer mondani, de hát olyan aranyosak voltak. Nekünk már az nagy ajándék, hogy itt vannak velünk.

Harry szemszöge:

Nagyon tetszett a csajok meglepetése. Miután én is megköszöntem a videót Lizzyvel felmentünk. Csörög a telefonom.

- Haló.

- Szia Harry, itt a menedzser.

- Szia!

- Azért hívlak, hogy holnap elkezdhetnénk forgatni a videoklippet.

- Remek.

- Már csak egy valami hiányzik. Mindegyikőtöknek kell szerezni egy csajt, akivel eljátszhatjátok a szerelmet.

- Ohh, nem kell keresgélni, mert van igazi. –mosolyogtam.

- Na, akkor ez szuper. Azt mindenképpen mondd meg nekik, hogy ők választanak ruhát maguknak. Akkor holnap tali.

- Oké, szia.

Leültem Lizzy mellé az ágyra.

- Mit nem kell keresgélni? –kérdezte kíváncsian Lizzy.

- Szerelmet, mert már van. –mondtam, majd megcsókoltam.

- És nem kéne szólni a többieknek?

- Mi az le akarsz koptatni? –kérdeztem mosolyogva egy csók közepette.

- Eszemben sincs.

Befejeztük, majd lementünk és bejelentettem a nagy hírt. Mindenki nagyon izgatott lett, legfőképpen a lányok. Érthető, hisz egy videoklippben fognak szerepelni.

Kelly szemszöge:

Amint meghallottam a hírt kézenfogtam Zaynt és felhúztam a szobába. Leültetettem az ágyra, én pedig a szekrény elé álltam.

- Na, miben szeretnél látni?

- Egy szál fehérneműben. –mondta, majd elővette azt a rosszfiús mosolyát, aminek nem tudtam ellenállni. 

23.rész: Szeretlek apa!

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Nagyon szomrú lett, most ilyen kedvem van :/ Köszönöm az előző résznél az 5 komit, remélem ehhez is lesz legalább annyi :) puszii

Reggel, amikor felébredtem már nem találtam Louist magam mellett. Megijedtem. Hová tűnhetett? Épp keltem volna ki az ágyból, amikor felbukkant egy tálcával a kezében. A tálca tömve volt, feltételezem a reggelinkkel. Volt rántotta, tea és a répa sem maradhatott el.

- Jó reggelt Kincsem!

- Jó reggelt!

Louissal neki kezdtünk a reggelinek. Amíg én rántottát ettem, addig Louis a répát ropogtatta. Kint elég borongós idő volt, ezért jól esett a meleg tea. Befejeztük a reggelit és Louis levitt a tálcát a maradékokkal. Elkezdtem öltözködni. Még csak fehérneműben voltam, amikor valaki bejött.

- Uhh. –mondta Louis, majd megcsókolt. –Tényleg ilyen szép barátnőm lenne?!

Folytattam az öltözködést. Felvettem egy sötét kék farmert, fehér ujjatlan felsőt és egy barna sálat. Eddig nem is vettem észre, de a hajamból kikopott a vörösses szín és újra szőke lettem. Nem is baj, már hiányoztak a szőke fürtjeim.

- Louis, szeretnék tetkót. –mondtam.

- Rendben. Tetszik az ötlet.

- Akkor elmegyünk ma?

- Persze. Mehetünk is, csak felöltözök.

Louis gyorsan felöltözött, majd elindultunk. Gyalog mentünk, mivel a tetkós csak pár utcával arrébb lakott. Kézenfogva sétáltunk, pár fotó is készült rólunk. Amint beléptünk a terembe kicsit megijedtem. Remélem nem fog nagyon fájni.

- Szia Joe! –kiáltott Louis.

- Szia! –kiáltott vissza az a bizonyos Joe. Majd végül ide tolta a képét.

- Szia, Joe vagyok! –mutatkozott be.

- Én meg Ashley!

- Louis milyen tetkó lesz?

- Nem nekem lesz, hanem Ashleynek.

- Ohh, akkor Ashley milyet szeretnél?

- Én a forever young feliratra gondoltam, és a vállamra szeretném.

- Rendben, akkor ülj le ide. –mondta és mutatott a székre.

Féltem, be kell hogy valljam. Louis egész végig fogta a kezemet. Nem mertem odanézni, szerencsére nem is tudtam. Joe elkezdte a munkát. A tűszúrások kicsit fájtak, de azért ki lehetett bírni. Szóval túl éltem. Miután befejezte lefényképeztük és meg tudtam nézni. Joe remek munkát végzett, olyan lett, amilyenre elképzeltem. Megfizettük Joe munkáját és elmentünk.

- Joe azt hiszem még ilyen ügyben megkereslek. –kiáltottam vissza.

Büszke voltam magamra, hogy sikerült. Megálmodtam és megvalósítottam, ez lesz a mottóm J. Hazaérve azonnal rohantam és megmutattam mindenkinek. Egy meglepetést is találtam. Paul várt a nappaliban.

- Szia bátyó! –öleltem meg.

- Szia! Van egy kis baj. –kezdte.

- Ajjaj. Mi a baj?

- Anyáék mostanában nagyon sokat veszekednek. Apa sokszor nem alszik otthon.

- Ugye nem?

- De igen, el akarnak válni.

Elszomorodtam és szólni nem tudtam. Sokkolt ez a hír.

- Na de, most Chrisel mi lesz?

- Nem tudom, gondolom anyához fog kerülni. Mi meg nem tudom.

- Én ezt nem akaoom! –mondtam és szipegve öleltem meg Pault.

- Én se hugi, de mit tehetnénk?

- Ez a baj, hogy semmit. De van itt még egy rossz hír.

- Mondd, ne kímélj.

- Apa nagyon sokszor van berúgva. Napi szinten iszik, mióta veszekednek anyával és az orvosok azt mondták, hogy csak pár hete van.

- Nem! Ez nem lehet! –kiabáltam, majd felrohantam.

- Ashley! –kiabált utánam Louis és Paul, majd utánam is jöttek.

- Nyugodj meg minden rendben lesz. –mondta Paul, miközben mindketten ölelgettek.

- Nem, semmi sem lesz rendben. Mi lesz a sok hülyéskedésünkkel? Minden problémámat vele beszéltem meg, nem anyával. Tudom, nem foglalkoztam vele az utóbbi időben, és ez az ami a legjobban elszomorít. Minden szabad időmet vele akarom tölteni, ezért haza költözöm addig.

- Rendben Kicsim. Tedd azt, amit jónak látsz.

A fiúkkal elkezdtünk pakolni, majd Paullal hazamentünk. Betoppanva senkit nem találtam, csak az emeletről rohant lefelé Chris sírva.

- Ashley! –kiabálta, majd megölelt.

Nem akart elengedni. Pár percre rá jött le anyám.

- Szia anya!

- Szia Ashley! Mit keresel itt?

- Azért jöttem, mert nem hagyom magára apát.

- Eddig nem foglalkoztál vele, most se akarj! Menj el!

- Nem tilthatsz el a saját apámtól. És én majd foglalkozom vele, ha te nem tetted. –mondtam, majd felmentem. Apához mentem. Szörnyű volt látni, ahogy ott feküdt az ágyban. Meg sem mozdult, csak amikor közelebb mentem.

- Szia apa! –mondtam, már sírva.

- Szia kislányom!

- Hogy vagy?

- Nem valami jól, de gondolom Paul már mindent elmondott.

- Igen.

Leültem az ágya szélére. Egész délután el sem mozdultam onnan. Este 7-kor, amikor apa elaludt kilopóztam a szobából.

- Menj el Ashley! –„parancsolta” anyám.

- NEM! Nem megyek el. –s, ezzel bementem a szobámba.

Felhívtam Kellyt.

- Szia Kelly! Ne haragudj, hogy csak szó nélkül elmentem, de apa megbetegedett. Azt mondták, hogy csak pár hete van hátra és szeretnék itt lenni vele.

- Ohh, te jó ég, sajnálom. –mondta.

     Sikerült álomba szenderülnöm. Reggel arra keltem fel, hogy csönd van, ami kicsit szokatlan volt. Még apa aludt, ezért gondoltam elmegyek sétálni, kiszellőztetem a fejem. Rengetegen rám mosolyogtak, de én nem tudtam visszamosolyogni. Semminek sem tudtam örülni, állandóan apára gondoltam. Otthon, amikor nem apával voltam akkor olvastam vagy csak simán bámultam a semmibe. Nagyon rossz érzés volt. Louissal nem is találkoztam, az iskolát halasztottam. Ha telefonáltak nem vettem fel. Minek? Úgysem tudnék mit mondani nekik. Apával nagyon jó volt. Próbáltam kiélvezni minden percet. Nevedgéltünk egész nap, de valahogy apa faviccein még most sem tudtam nevetni. Sohasem ment. Közben persze Chris és Paul is volt apával. A szobában volt egy zongora. Én szoktam rajta játszani, amikor még kicsi voltam. Újból elkezdtem, láttam apán, hogy boldog, mosolygott. Csak zongoráztam. Egy hirtelen pillanatban apa teás csészéje a földön volt, s a tea kidőlt. Nem mertem belegondolni, pedig tudtam, hogy mi történt. Sírva fakadtam és bámultam őt. Ez nem lehet. A fekete kocsi a házunk előtt  állt. Kivitték apámat. A párnában fordultam és ordítottam. Louis bukkant fel. Próbált megvigasztalni, de tudta ő is, hogy semmi esélye. Ez olyan volt nekem, mintha elvesztenék magamból egy darabot. Apa már szinte a részem volt. Legjobb barátok voltunk. Miért voltam olyan hülye, hogy ott hagytam őket, csak mert nekem olyan kedvem volt, hogy elköltözöm. Miért kellett?

Pár nap múlva lesz a temetés. Addig csak sírtam, de Louis végig mellettem volt. Próbált nekem erőt adni kisebb-nagyobb sikerrel. A temetésen ott volt a One Dirction, Kelly, Lizzy, Nick és még sokan mások, apa munkatársai és barátai. Nagyon sok ember volt, sokan szerették apámat. A temetés alatt Louis kezét szorongattam és sírtam. Paul és Chris is megkönnyezte apát. Nagyon rossz volt látni, hogy Chrisnek apa nélkül kell felnőnie. Anya még csak nem is könnyezett. Hogy lehet ilyen szívtelen valaki? Nem bírom felfogni. Közelebb mentünk a koporsóhoz, Chris, Paul és én. Felvettük a földről a 3 oda készített fehér virágot, majd a koporsóra tettük. Jött egy fuvallat. Meleg volt és szeretet teljes, apa volt az, biztos vagyok benne. Sokan odajöttek és részvétüket nyilvánították, ami nagyon jól esett.  A temetés után hazamentem összepakoltam a cuccaimat, majd az igazi otthonomba mentem. Chris anyával maradt, Paul pedig összeköltözött Emmával. Ez a dolog örök sebet hagy az életemben. A dolgok kezdtek jóra fordulni. Visszamentem az iskolába, kiült a mosoly az arcomra. Egyre jobb lett minden.   

22.rész: "Örökké szeretni foglak"

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Köszönöm a komikat és a +1 rendszeres olvasót. Látom van érdeklődés, ennek örülök. Csak a margóra, hogy lassan vége az első fejezetnek és jön a következő. Írjátok meg komiba, hogy miről szeretnétek olvasni majd a következő fejezetben, vagyis ennek a történetnek a folytatásában. Ha továbbra is lesz érdeklődés akkor hozom az új részt :) 

Ashley szemszöge:

Reggel boldogan ébredtem föl, Louis még mindig aludt, nem akartam felkelteni, de azt sem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Megcsókoltam, s erre felébredt, szerintem nem bánta, hogy felkeltettem, mert visszacsókolt, és ezt játszottuk fél óráig.

- Gyönyörű vagy! –mondta.

- Jah, persze. Ezzel az oroszlánséróval biztos. –nevettem.

- A szépség belülről fakad.

- Szeretlek Louis. –mondtam, miközben Louis felállt és megölelt. Felkapott a karjaiba és úgy vitt le. Közben a nyakát puszilgattam, mire ő csak nevetett.

- Tetszik?

- Nagyon. –mondta majd megcsókolt.

Leértünk, senki sehol. Louis bevitt a konyhába és felültett a konyhapultra. Kezeimet átfontam a nyaka körül, ő pedig a derekamat simogatta, miközben csókolóztunk. Azt vettem észre, hogy Louis kezei folyamatosan csúsznak lefelé. Mire észbe kaptam már a fenekemet markolászta.

Egy hirtelen pillanatban valaki megzavart minket, Harry állt az ajtóban.

- Ne zavartassátok magatokat fiatalok. Csak kávéért jöttem. –mondta nevetve.

- Köszönjük Harold. –mondtam.

Leugrottam a konyhapultról, majd Louis kézen fogott. Már mindenki a nappaliban volt.

- Ash kész vagy? –kérdezte Kelly.

- Mire legyek kész?

- Suliba megyünk.

- Oh, te jó ég, elfelejtettem. Várj, gyorsan összekapom magam. –mondtam, majd felrohantam.

Felkaptam magamra egy farmer hosszúnadrágot, forever young feliratú fehér pólót, fekete Converse cipőt. Hajamat lófarokba kötöttem, majd táskámat felkapva lerohantam.

- Gyertek, elviszlek titeket. –szólt Liam.

- Oké. –mondtuk és szaladtunk a kocsi felé.

Az iskolához érve Liam lefagyott. Ennek meg mi baja? Csak bámult kifelé a kocsi ablakán.

- Liam? Hahó? Föld hívja Liamet?

- Huhu… -mondta Kelly és a szemei előtt mozgatta a kezét.

- Mi? –riadt fel Liam.

- Mit bámultál annyira?

- Hogy hívják azt a csajt?

- Kitty Powell, évfolyamtársam. –mondtam és kiszálltunk a kocsiból.

Beértük az udvarra és még visszanéztünk.

Liam szemszöge:

Miután a lányok elmentek kiszálltam a kocsiból. A kiszemeltem felé mentem és megszólítottam.

- Szia! Liam vagyok!

- Úristen! Te vagy Liam Payne.

- Igen, de nem azért jöttem ide. –mosolyogtam. –Mi a neved?

- Kitty vagyok.

- Nincs kedved összefutni valamikor?

- Dehogynem, itt a telefonszámom. –mondta, majd számot cseréltünk. Becsengettek és ő bement, én meg vissza a kocsihoz.

Ashley szemszöge:

Áách, becsöngettek. Matek. -.-

A tanár halálosan magyaráz, tudja hogy senki sem érti, de azért mondja. A mellettem ülő Kellyre pillantottam, aki csak bámult, azt vártam, hogy mikor fog elaludni. Nem kellett sokáig várnom, Kelly pár perc múlva már arccal  az asztal felé volt fordulva. A tanár közeledett, ezért felkeltettem Kellyt, aki össze-vissza beszélt.

- Igen Zayn, leszek  a feleséged. –mondta Kelly, mire mindenki elkezdett nevetni. Kelly a nevetésre kelt fel.

- Mi, mivan?

- Kelly Lively, kérem hagyja el a termet. –mondta a tanár dühösen, mire Kelly kiment az osztályból.

Pár perc múlva jelez a telefonom, SMS. A legjobbkor.

- Ez mi volt? Csaknem mobil telefon? –kérdezgette a tanár.

- Ashley telefonja volt uram. –jelentette ki Mary, akivel, hogy be kell valljam nem nagyon kedveljük egymást.

- Spicli!

Nagy mákomra nekem is ki kellett mennem a teremből. Kelly a folyosón ült a padon. Leültem melléje.

- Te hogy kerülsz ide?

- SMS-t kaptam. –nevettem, mire előkaptam a telefonom és megnéztem ki írt.

„Szia babám! Csak azért írok, hogy a menedzserünk bedobott egy hirtelen koncertet a vidámparkban. Délután eljöhetnél. Millió csók, Louis.”

Meg is beszéltük Kellyvel, hogy délután elmegyünk. Kicsöngettek, Lizzy azonnal odarohant hozzánk.

- Csajok, kaptam üzenetet Harrytől, hogy délután menjek a vidámparkba. –örvendezett.

- Szuper, mert én is kaptam Louistól, koncertjük lesz.

- Akkor mehetünk együtt. –mosolygott.

- Természetesen. –mosolyogtunk vissza.

A többi óra gyorsan eltelt. Alig vártam, hogy délután legyen. Suli után Kellyvel hazamentünk átöltözni. Én egy piros nadrágot fekete-fehér csíkos pólóval vettem fel, meg azt a cipőt, amilyen Louisnak is van. Kelly egy piros kockás ing és farmernadrág mellett döntött. Megérkezett Lizzy és már indultunk is. Gyalog mentünk a vidámparkba. Mindenhol hatalmas tömeg. Még szerencse, hogy Harry megírta Lizzynek, hogy merre menjünk. Amint megpillantottam szerelmemet megcsókoltam.

- Imádom ezt a ruhát. –mért végig Louis.

- Engem nem? –kérdeztem.

Louis arcomat a kezei közé fogta, felhúzott és romantikusan megcsókolt.

- Szerinted? –kérdezte, mire én csak mosolyogtam.

Harry szemszöge:

Alig vártam, hogy újra láthassam Lizzyt. Tisztára elbűvöl ez a lány, remélem ma már lesz alkalmam megcsókolni. Megérkeztek a csajok. Megpillantottam Lizzyt, ő elkezdett felém futni, szét tártam a karjaim és megöleltem, majd átkaroltam a derekát.

Niall szemszöge:

Merre lehet Katy? Pedig szóltam neki. Remélem eljön. Amint ez az egész lejátszódott a fejemben gyönyörű barátnőm teremett előttem. Megcsókoltam.

- Szia drágám. Merre jártál?

- Erre-arra.

- Srácok, 1 perc. –szóltak.

- Most mennem kell, majd utána találkozunk, szeretlek. –mondtam, majd megcsókoltam.

Felmentünk a srácokkal a színpadra.

Ashley szemszöge:

Elkezdődött a koncert. Niall kezdett beszélni.

- Sziasztok srácok! Mi újság? Remélem ma jól fogunk mulatni. Jöhet az első szám?

- IGEEEEN. –válaszoltak a rajongók.

- Akkor kezdjük. –mondta Niall és megszólalt a WMYB című dal elején levő kolomp.

Ezt követte az I wish, a Taken, More Than This és a One thing. Csodálatosat mulattunk. Vége lett a koncertnek és a fiúk lejöttek a színpadról.

- Louis. –mondtam, majd odamentem szerelmemhez és megcsókoltam.

- Ne haragudj, de most mennem kell. –mondta, majd elrohant a rajongók felé.

Sírva fakadtam, fontosabbak neki a rajongók, mint én? Nagyon rosszul esett, hogy csak úgy ott hagyott. Még vártam egy kicsit, hátha visszajön, de nem. Mindenki elment, csak én álltam ott egyedül, ezért jobbnak találtam, ha  hazamegyek. Beértem a házba. Leültem a nappaliba és a laptopomon elkezdtem képeket nézni. Milyen bolondok voltunk. Rengeteg képet megnéztem, de aztán elálmosodtam, ezért a nappaliban aludtam el, a kanapén. Nem aludhattam sokat, mert egy kis idő múlva hatalmas hanggal jöttek be a srácok és csajok.

- Szia! –szólt Harry.

- Sziasztok! Louis hol van?

- Lemaradt valahol.

Gyűltek a könnyek a szememben, ezért inkább felrohantam és csak sírtam és sírtam. Kb. fél óra múlva betoppant a hős szerelmes, név szerint Louis Tomlinson.

- Szia! Mi a baj?

- Semmi, hagyj békén.

- Na, de … haragszol rám?

- Neeem, nekem az marha jól esett, amikor ott hagytál és inkább a rajongókkal mentél.

- Csak autogrammot osztottunk, utána visszamentem, de sehol sem voltál.

Még jobban sírtam.

- Ne sírj! –mondta, majd megölelt.

A könnyek csak folytak végig az arcomon megállás nélkül. Louis leült mellém az ágyra, vállára hajtottam a fejem.

- Sajnálom. –mondtam, mire ő megpuszilta a homlokomat.

Egyszer csak azt éreztem, hogy valami lóg a nyakamban. Egy nyaklánc volt, forever jeles éremmel.

- Szeretlek! –mondtam.

- Örökké szeretni foglak, megígérem. –mondta, majd megcsókolt.

Lefeküdtem az ágyra, ő pedig rám. Csak csókolóztunk, egyszer csak azt éreztem, hogy Louis tépi rólam a ruhákat, először a nadrágot, majd a felsőmet, ezt nem hagyhattam annyiban én is elkezdtem vetkőztetni, repültek a ruhák, szó szerint. Louis folyamatosan csókolgatott és megtörtént az a „varázslat”, amire már mindketten vártunk.

21.rész: Te vagy a legfontosabb ♥

Sziasztok! Itt az új rész. Látom van érdeklődője a blognak. Ezen túl nem szeretném megszabni, hogy hány komi után jön a következő rész, de nagyon örülnék a komiknak. Vannak új szereplők :)) Jó olvasást!! :*

Az ágyon fekvő Louis mellé feküdtem. Átkarolta a derekamat én pedig elaludtam, így délelőtt 11-kor. Délután ébredtem fel, már Kelly is otthon volt az iskolából.

- Mizujs a suliban?

- Mindenki nagyon aggódik érted. Apropó, Zayn mondta, hogy már visszatértek az emlékeid.

Elmosolyodtam.

- Szerintem hívd fel Lizzyt, ő aggódik a legjobban.

- Inkább menjünk el hozzá.

- Oké, gyorsan átöltözöm.

Kelly elrohant én pedig magamra néztem. Otthoni, „rongyos” ruhám volt rajtam, ebbe azért mégsem mehetek. Felrohantam.

- Louis, mit vegyek fel?

- Mind1, mindenben szép vagy.

Hát igen, egy igazi hím nemű válasza. Egyszerű, de mégis bókol vele. Louis tanácsával nem sokra jutottam, ezért pár percig keresgéltem, aztán ráakadtam a megfelelő ruhára. Borongós idő volt, hiába, ez London már szeptemberben. A piros csőnadrágban és csíkos felsőben szerelmemnek okoztam örömet.

- Apukám, ez nem semmi. Imádom. Nagyon szép vagy babám. –bókolt.

- Szeretlek. –mondtam, majd megcsókoltam.

- Mellesleg hova mész? –kérdezte, amikor az ajtó felé közeledtem.

- Lizzyhez megyünk Kellyvel.

- Lizzy, Lizzy, Lizzy. Az a szőke csaj? Osztálytársad? –gondolkozott Louis.

- Igeeen. –mondtam és elkezdtem tapsolni.

- Harryt is vihetnétek?

- Minek?

- Kérdezd meg tőle.

Küldtem puszit Louisnak, majd lementem. Muszáj volt megkeresnem Harryt, nem hagyott nyugodni ez a téma. Szerencsémre meg is találtam a konyhában, kávéját szürcsölve.

- Kérhetek? –mutattam a csésze kávéra.

- Persze. –mondta és odanyújtotta.

Miközben kortyolgattam belekezdtem a mondandómba.

- Mondd neked valamit az a név, hogy Lizzy Adams?

- Neeeeeeem. –húzta el, amiből mindjárt tudtam, hogy igen, de nem boncolgattam a témát, még úgyis meg fog keresni ez ügyben. Vissza adtam neki a csészét.

- Hova tűnt a kávém?

Csak mosolyogtam és lenyomtam neki egy arcra puszit, Louis épp akkor ért be a konyhába.

- Ti meg mit csináltok?

- Kávézunk.

- Egy csészéből?

- Igen. Miért?

- Ááá, semmi-semmi.

Láttam rajta, hogy nem tetszik neki valami, de majd átmegy rajta. Végre el tudtunk indulni. Lizzyék nem messze laktak. Becsengettünk, Lizzy 12 éves öccse, Josh nyitott ajtót.

- Szia szépségem! Mi a helyzet?

- Szia törpe! A nővéred?

- A szobájában, gyertek be.

Elindultunk Lizzy szobája felé, út közben összefutottunk Lizzy apukájával.

- Jó napot Mr Adams!

- Sziasztok lányok!

Felértünk és bekopogtunk. Egy „Bújj be”-t hallottunk. Lizzy alig hitt a szemének, amikor meglátott, és azonnal a nyakamba ugrott.

…

- Ezt el sem hiszem. Olyan jó, hogy megint a régi vagy.

Elmosolyodtam.

- Mellesleg Lizzy mondd neked valamit az a név, hogy Harry Styles? –kérdezte Kelly.

- Neeeeem.  –húzta el, mint Harry.

Na tessék, Harry 2. Le se tagadhatnák, hogy szerelmesek.

- Na, ide figyelj Adams, engem nem tudsz átverni. –mondtam nevetve.

- Nem tudom miről beszélsz.

- Ahaaaaaa. Milyen érdekes, hogy amikor Harrynél rákérdeztünk ugyanezt válaszolta.

- Rákérdeztetek Harrynél? –csillant fel a szeme.

Kellyvel bevetettük a „Minket nem versz át!” nézésünket és Lizzy azonnal beadta a derekát.

- Na jó. Igen. Tetszik Harry. –kuncogott.

- Akkor adok neked valamit. –mondta Kelly, majd megadta Harry telefon számát.

- Hívd fel! –parancsoltam rá.

Nem ellenkezett, azonnal tárcsázni kezdte.

- Haló!

- Sz-sz-szia Harry! Lizzy Adams vagyok.

- Oh, szia Lizzy. Mizujs?

- Semmi különös, unatkozok itthon.

- Á, értem. Én is, nincs kedved egy sétához?

- De, szívesen.

- Oké, akkor találkozzunk a parkban fél óra múlva.

- Rendben, ott leszek.

- Remélem is, szia!

- Szia!

Letettem a telefont és egyszerre kezdtünk sikítani. Megöleltük Lizzyt, majd elmentünk, természetesen haza. Valahogy meg kell vigasztalnom az én BooBear-emet. Út közben összefutottunk Harryvel, aki épp a park felé igyekezett, ki hitte volna. J

- Köszönöm. –mondta, majd megölelt mindkettőnket, de mi csak mosolyogtunk. Harry már kezdett távolodni, de még visszakiáltott.

- Mellesleg! Louis már vár.

Amint ezt meghallottam elkezdtem futni. Ezek szerint akkor mégsem utál. Szegény Kellyt ott hagytam egyedül, de nem bántottam meg ezzel, mert még visszanéztem és mosolygott. Amint beléptem az ajtón Louis jött velem szemben, a kezében egy tál répa volt. Csak rohantam feléje, majd nyakába ugrottam és megcsókoltam. Eldobta a kezében levő tálat és átölelt. Csak csókoltam és csókoltam, ő pedig vissza. Hosszú percekig. Ez a fiú nagyon szeret, még a répát is képes miattam eldobni. Sikerült szétszakadni, belenéztem a világító kék szemeibe és kicsordult a könnyem.

- Na, ne sírj. –mondta miközben az arcomat simogatta.

- Nagyon szeretlek Louis. Soha nem akarlak elveszíteni.

- Én is nyuszóka, nem is fogsz elveszíteni, ettől ne félj. Soha nem hagylak el, az enyém maradsz örökre.

- Te meg az enyém.

Újra megöleltük egymást, még kaptam egy puszit a homlokomra. Hogy lehetek ekkora mázlista, csodálatos ez a fiú. Lepakoltam a cuccaimat, majd elindultam felfelé. Összefutottam Zaynel.

- Te meg miért sírtál? –kérdezte, miközben magához ölelt.

- Az örömtől. Olyan jó, hogy itt vagytok nekem. –csordultak ki megint a könnyeim.

- Szeretlek Ash, nem is tudom mit csinálnék nélküled.

Szorosabban öleltem. Miután elszakadtunk felmentem. Pár perc múlva Louis is ott termett. Be feküdtünk az ágyba. Bámultam Louis-ra, miközben ő a hajamat simogatta. A zenelejátszóban halkan szólt a zene. Magamban daloltam. Csak egy pillanatra nem figyeltem és Louis elaludt. Megsimogattam a fejét és homlokon csókoltam. Én is álomba merültem.

Harry szemszöge:

Nagyon izgatott voltam. Sikerült randira hívnom azt a csajt, akit már most nagyon szeretek. A legszebb, akit valaha láttam. Hihetetlen. A parkba értem, de még nem volt ott, ezért egy padra ülve várakoztam. Szerencsére nem kellett sokat várnom, pár perc múlva megérkezett Lizzy. Megöleltük egymást.

- Szia Lizzy!

- Szia!

- Örülök, hogy eljöttél.

- Örülök, hogy elhívtál. –mosolyodott el.

Sétáltunk a parkban és vettem a bátorságot, átkaroltam a derekát. Rám nézett és mosolygott. Mindent megtudtam róla, és kiderült sok mindenben hasonlítunk. Ő is szeretik a macskákat, mint én, kedvenc étele a spagetti. A randi végéhez érve hazakísértem, majd búcsúzóul arcon pusziltam.

Kelly szemszöge:

Mire hazaértem már nem találtam sehol senkit, csak Zayn ült egyedül a nappaliban. Leültem melléje, majd megcsókoltam.

- Nézünk filmet? –kérdezte.

- Aham.

 Bekapcsolta a laptopot és elindította az Utolsó dal c. filmet. Annyira szép az a film, mindig elsírom magam rajta. Zayn átkarolt. Imádom ezt a srácot, annyira romantikus és gondoskodó.

Niall szemszöge:

Ismét randi, Katy Jones, Mozi -> romantikus film. Elmentem érte kocsival és a mozi felé vettem az irányt. Beültünk egy romantikus filmre. Átkaroltam. Nem is a filmre figyeltünk, hanem beszélgettünk.

- Katy szeretlek.

- Én is szeretlek.

Ebben a pillanatban magamhoz húztam és megcsókoltam. Körülöttünk mindenki óóó-zni kezdett. Végre, ez is megtörtént. A mozi után hazavittem, majd én is hazamentem. Beléptem és láttam, hogy Zayn és Kelly a nappaliban alszik, nem akartam őket felébreszteni, ezért hagytam, csak a laptopot kapcsoltam ki, majd én is bedőltem az ágyba.

Liam szemszöge:

Ez szép. Mindenkinek összejött a Girlfriend téma, csak nekem nem. Mikor találom meg azt a lányt, aki tökéletes számomra?

20.rész: Emlékek

Sziasztok! Megérkeztem és meghoztam az új részt!Kérlek komizzatok, mert csak ebből tudom, hogy tetszik-e az amit írok.Jah, amúgy köszi a 3 új rendszeres olvasót :) Az új rész +8 komi után jön :)

Louis szemszöge:

Pár perc múlva Ashley apjával találtam szemben magam.

- Jó reggelt Louis!

- Jó reggelt! Hogy van Ashley?

- Már felébredt, bemehet hozzá, de figyelmeztetem előre nem biztos, hogy emlékezni fog magára.

Elszomorodtam.

- Maga nem megy be hozzá?

- Egyenlőre nem, nem akarom, hogy összezavarodjon.

- Rendben.

Fogtam magam és elindultam a kórterem felé. Beléptem, megpillantottam gyönyörű barátnőmet, ahogy ott fekszik és könnyezni kezdett a szemem.

- Louis! –kiáltott.

- Hát emlékszel rám?

- Persze. Miért ne emlékeznék?

- Súlyos fejsérülésed volt és az apukád azt mondta nem biztos, hogy mindenre fogsz emlékezni.

- Apám? Nekem nincs apám, meghalt, amikor kicsi voltam.

Táltott szájjal néztem. Ezek szerint a gyanú beigazolódott, sajnos. Pár perc múlva Zayn toppant be.

- Haver, megvárhattál volna, már mindenhol kerestelek.

- Ne haragudj, de már nem bírtam várni.

- Ő ki? –kérdezte Ashley.

- Zayn, a legjobb barátom. Nem emlékszel rá?

- Nem, sajnálom.

- Ezek szerint nagy a baj. –szólalt meg Zayn.

Csak sóhajtottam egyet. Muszáj lesz valahogy felidézni az emlékeit, így nem élhet tovább.

- Zayn, maradj itt vele, azonnal jövök. –mondtam, majd kimentem az ajtón. Ashley apját kerestem és szerencsére meg is találtam.

- Uram, arra gondoltam, hogy haza vinnénk Ashleyt, hogy visszaidézzük az emlékeit.

- Nem! Még nem stabil az állapota és aki innen haza fogja vinni, az én leszek.

- De magára nem emlékszik, úgy tudja, hogy az apja meghalt.

- Mivel beszélted még tele a fejét?

- Na, de. Nem .. én …

- Menj el innen. Nem hagyom, hogy tovább rosszabbodjon az állapota.

Ashley apja már ordított, az egész kórház minket bámult. Inkább kimentem. A parkolóban írtam Zaynek egy Sms-t.

Zayn szemszöge:

Miközben Louis távol volt újra ismerkedtünk Ashleyvel. Nagyon furcsa volt, ezek szerint akkor nem fog arra sem emlékezni, hogy szerelmes voltam belé. Kaptam egy SMS-t Louistól.

„Gyere ki a parkolóba, itt várlak. Mondd meg Ashleynek, hogy szeretem.”

- Bocs Ashley, de most mennem kell. Louis üzeni, hogy szeret.

- Akkor szia Zayn. Remélem még látjuk egymást.

- Ebben biztos lehetsz. –mondtam és már öleltem volna meg, mire ő a kezét nyújtotta. Nagyon furcsa volt, mert mindig öleléssel szoktunk köszönni egymásnak és most csak kezet ráztunk. Kimentem a parkolóba, Louis ott állt a kocsim mellett.

- Mi történt? –kérdeztem.

- Semmi, csak felajánlottam Ashley apjának, hogy haza vinnénk Ashleyt, hogy felidézzük az emlékeit, erre ő azt állította, hogy tele beszélem a fejét minden hülyeséggel és kidobott. –mondta, miközben beszálltunk az autóba.

A hazafelé út nagyon csendesen telt. Megérkeztünk, elmeséltük a srácoknak, hogy mi történt, alig hittek a fülüknek. Kelly sehol sem volt.

- Mi lenne, ha elhoznánk őt, titokban? –jött az ötlet Liamtől.

- Rendben, akkor ma éjjel elhozzuk őt. –mondta Louis.

Mindenki lefeküdt aludni, mert álmosak voltunk. Éjjel 11-kor keltünk fel, majd elindultunk a kórház felé.

Ashley szemszöge:

Miután az a Zayn nevű pasi elment elővettem a telefonomat, és tárcsáztam a legjobb barátnőmet, Kellyt.

- Haló!

- Szia drága barátnőm. Nincs kedved bejönni hozzám a kórházba? Olyan unalmas minden.

- Isteneem, annyira örülök, hogy felébredtél. Azonnal indulok.

Fél óra múlva megérkezett Kelly.

- Szia! –mondta, odafutott hozzám és megölelt.

- Olyan jó, hogy itt vagy!

- Jobban vagy már?

- Persze, semmi bajom. Jól vagyok. Ma volt bent Louis meg valami Zayn, de nem tudom ki az.

- Ő az én pasim.

Meglepődtem. Tudtam, hogy van neki pasija, na de hogy Zayn?! Egyébként, ha jobban belegondolok összeillenek.

Kellyvel nagyon sokáig beszélgettünk, már beesteledett. Hirtelen 5 fiút pillantottam meg az ajtóban. Köztük volt Zayn és Louis is, a többit nem ismertem. Louis odajött hozzám és megcsókolt.

- Gyere! –mondta.

Megfogta a kezemet és kivitt a kórházból, a többiek jöttek utánunk. Olyan rossz volt, ők ismertek engem, de én azt sem tudtam róluk, hogy kicsodák. Az autóban egész végig Louis kezét fogtam. Úgy gondolta a többi srác, hogy nem mutatkozik be. Kitudja miért, de a kinézetük alapján meg tudtam őket külömböztetni. Szőke, barna, göndör. Tudom nem valami érdekes nevek, de mit csináljak, valahogy meg kell őket külömböztetnem. Éjjel volt és sötét. Az udvaron megbotlottam egy kőben, de szerencsére Louis elkapott. Amint beértünk a házba tudtam, hogy merre kell mennem. Louis szobája felé mentem, bedőltem az ágyba és már aludtam is. Másnap reggel boldogan ébredtem, lementem a nappaliba, senki sehol. Megmosakodtam, reggeliztem és gyorsan felöltöztem. Reggeli futáshoz alkalmas ruhát vettem fel, tehát rövidujjú, háromnegyedes nadrág, sportcsuka. Hajamat copfba kötöttem és elindultam. Hagytam a többieknek egy üzenetet, hogy tudják hol vagyok.

„Futni mentem! Ashley”

A park felé indultam. Imádok futni, miközben mozgok teljesen ki tudok kapcsolni, tudok és szerűen gondolkozni. Megálltam pihenni az egyik padnál. Kb. 10 percet pihentem, majd bekapcsoltam az MP3-asom és úgy folytattam. Nem figyeltem semmire és ennek meg is lett a következménye. Megbotlottam egy kőben, amit nem vettem észre. Nem ütöttem meg magam, csak a térdem fájt. Mire hazaértem valaki a nappaliban volt.

- Sziasztok! –kiáltottam, miközben lerugdostam a cipőimet.

Nem köszönt vissza senki. Bent ültek a kanapén és a TV-t bámulták.

- Na mi az? Luxus visszaköszönni? –kérdeztem.

- Nem, bocsi, csak nem hallottam, hogy jössz.

- Na jól van Niall Horan! Akkor csinálj nekem egy kávét! –jelentettem ki.

Niall csak csodálkozott és bámult. Ennek meg mi baja van?

- Mi az? –kérdeztem.

- Tudod a nevemet?

- Persze, hogy tudom, te hülye. Már régóta ismerlek.

Nem szólt semmit csak megölt. Nem értettem semmit. Miután Niall elment nekem kávét csinálni Louis szobájába mentem.

- Szia drágám!

- Szia! Nem tudod, hogy mi baja van Niallnek?

- Kinek?

- Jesszusom! Niall Horannak, aki lent van.

- Te emlékszel rá?

- El ne kezd te is! Miért ne emlékeznék?

- Volt egy baleseted, elájultál az évnyitó ünnepségen és beverted a fejed. Tegnap keltél fel a műtéted után és nem emlékeztél semmire.

- Na, ne már.

- De, igaz. Apropó apukádra emlékszel?

- Persze. Kórházban dolgozik, 45 éves és Ericnek hívják. –mosolyodtam el.

- Akkor jó. Szerintem hívd fel.

- Oké, de minek?

- Csak hívd!

Tárcsázni kezdtem apa számát.

- Haló.

- Szia!

- Apa te vagy az?

- Mit mondtál?

- Megismételjem? –nevettem el magam. –Louis mindent elmesélt és már mindenre emlékszem.

- Akkor jó. Mondd meg neki, hogy köszönöm, és hogy sajnálom, ő tudni fogja, hogy miről van szó.

- Oké. Na, de nekem mennem kell. Szia.

- Szia és köszi, hogy felhívtál.

Letettem a telefont, majd Louishoz fordultam.

- Apám üzeni, hogy köszöni és sajnálja.

Louis csak mosolygott.