Sziaztok! Itt az új rész! Szerintem érdekes lett, de ezt majd ti eldöntitek :) Jó olvasást! xx
Ashley szemszöge:
Nem sokkal elalvás után arra ébredtem
fel, hogy valami csikizi a kezemet. Amikor kinyitottam a szemeimet Louist
pillantottam meg egy filctollal a kezében és firkált valamit a kezemre, de már
épp elkészült. Ránéztem a karomra és mindenhol, akármerre néztem Louis nevét
olvastam.
- Mi ez? –kérdeztem mosolyogva.
- Így mostmár mindenki tudja, hogy
csak az enyém vagy. –mondta és megpuszilta a homlokom. Visszaaludtam. Délután
ébredtem csak fel, lementem a konyhába. Senki sem volt itthon. Elég rossz volt
úgy felébredni, hogy senkivel sem tudok beszélgetni. Gondoltam csinálok valami
kaját. Neki is kezdtem, valahogy a palacsinta sütögetés mindig feltudott
vidítani, nem tudom miért. Valaki hazajött.
- Szia! –kiabált az ajtóból Louis.
- Szia! Merre voltál? –kérdeztem, s
közben Louis beért a konyhába.
- Elintéztem a nászutunkat. –karolta
át hátulról a derekamat.
- Na, és hova? –fordultam meg. A
homlokunk összeért.
- Párizs megfelel Mrs. Tomlinson?
–csókolt meg.
- Nagyon is. –csókoltam vissza.
Elkészült a palacsinta. Leültünk az
asztalhoz és enni kezdtünk.
- Holnap reggel repülünk Párizsba. –mondta Louis.
- Akkor ma még be kell pakolnunk.
- Igen, de azt ráérünk este is
megcsinálni.
- A többiek merre vannak?
–mosolyogtam.
- Nem tudom, amikor én felkeltem már
akkor sem voltak itthon. –mondta, mire én vállat vontam.
Kaja után elmosogattam. Már délután
négy óra volt. Hazajöttek a többiek is. Amikor megláttuk őket nem hittünk a
szemünknek. Nagyon hangosan, hatalmas lufikkal léptek be a házba.
- Ez mi? –kérdeztem nevetve, mire
Zayn odajött, felemelt és megpörgetett a levegőbe. Ez alatt Niall lekezelt
Louis-al.
- Ti meg mit csináltok? –kérdezte
Louis.
- Mivel elmaradt a leánybúcsúzató
meg legénybúcsúztató is, ezért most
bepótoljuk.
- De aranyosak vagytok. –mosolyodtam
el.
- Akkor party time! –kiáltott fel
Harry és bekapcsolta a zenelejátszót.
Nagyon jól éreztük magunkat. Ettünk,
ittunk J. Igazából ez ilyen búcsúztató est is lehetett volna. A buli
végére nagyon elfáradtunk. Louis-al még bepakoltunk és már mentünk is aludni. Gyönyörű
álmom volt. Egy erdőben sétált egy kisfiú. Magányos volt, de egy hirtelen
pillanatban Louis állt mellette. Egymás kezét fogták, úgy mentek el az erdőből.
Talán ez az álom azt bizonyítja, hogy Louis csodálatos apa lesz, amihez kétség
sem fér. Reggel boldogan keltünk fel mindketten. Gyorsan elkészültünk. Mindenkitől
elbúcsúztunk és Harry már vitt is minket a reptérre. Szerencsére nem kellett
sokat várni a repülőre. Gyorsan ment minden, és mire észbe kaptam már a párizsi
hotelben találtam magam. Gyönyörű volt a Hotel la Paris . A leggyönyörűbb
hotel, amit valaha is láttam. Amint megkaptuk a lakosztályunkat már viharoztunk
is fel az emeletre, mint a kisgyerekek. A lakosztály gyönyörű volt. A kilátás
az Eiffel-toronyra nyílt, egyszerűen mesés volt. Azonnal vettem egy forró fürdőt,
majd Louis is így tett. Este vacsorázni mentünk a hotel éttermébe. A helyzet
az, hogy egyikünk se nagyon szereti a francia konyhát, valahogy nem jönnek be
ezek a csigás ételek, úgyhogy inkább valami egyszerűbbet ettünk. Kirántott csibemell
és rizs. Először néztek egy nagyot a pincérek, amikor ezt kértük, de aztán „belenyugodtak”.
Niall szemszöge:
Louis-ék már rég elmentek. Mindenki unatkozik.
Egyszer csak kopognak az ajtón, mivel senki sem mozdul ezért én megyek ajtót
nyitni. Az ajtóhoz közeledve azon gondolkozom, hogy ki lehet az ajtó másik
felén. A kemény 5 mp filozofálás után kinyitottam az ajtót. Velem szemben egy
szőke hajú, zöld szemű, 16 éves lány állt. Azonnal a nyakamba ugrott.
- Szia! –mondtam, miután elengedett.
- Szia! Nem ismersz meg? –kérdezte,
miután látta a bamba fejemet.
- Sajnos nem. Miért? Ismerjük egymást?
–tettem fel az idióta kérdéseket.
- Igen, Niall. A húgod vagyok.
- Mi? Ez, ez meg hogy lehet? Nekem csak
egy bátyám van, Greg!
- Nem! A húgod vagyok! Hívd csak fel
anyát és kérdezd meg. –utasított.
- Jó, de honnan tudjam az anyukád
telefonszámát? O.o
- Hát, ugyanaz, aki a te anyukád. Niall
ne csináld ezt velem. –mondta, miközben egy könnycsepp csúszott végig az arán.
Már épp hívtam volna anyát, de aztán
rájöttem, hogy nem játszhatom ezt tovább szegénnyel. Hiszen, tudom ki ő. A rég
nem látott húgom, Zaida.
- Ne sírj! Hát persze, hogy
emlékszem. –öleltem meg.
- Akkor jó. –már teljesen sírt.
Nem is tudom, hogy mikor láttam őt
utoljára. Amikor a szüleink elváltak, akkor veszítettük el egymást, mert én és
Greg anyával, míg Zaida apával maradt és ők a fővárosba költöztek, Dublinba. Szörnyen
jó érzés őt megint látni és megölelni.
Bementünk és bemutattam őt a többieknek.
Mindenki cak értetlenül bámult, mert nem tudták, hogy miről van szó, mert ő
nekik még sosem említettem Zaidát.
Elmesélt mindent, hogy miért jött el
apától és mostmár anyával fog élni. Még csak 16 éves, de amit csak nekem mesélt
el az valami szörnyű volt. Szinte hetente vagdosta magát apa miatt és ez már
sok és még csak 16 éves. Nagyon sajnálom őt és hogy ilyenkor nem lehettem
mellette…
