32.rész: Vége

Sziasztok! Hát elkérkezett ennek a történetnek is a vége. Nagyon köszi, hogy olvastatok, köszönöm a feliratkozókat, a komikat meg a sok dícséretet, a bíztatást :) ezek mind nekem nagyon sokat jelentettek és jelentenek még ma is. Jó olvasást az utolsó részhez (:

Ashley szemszöge:

Megérkezett Harry, Lizzy és Zaida. Zaida szó szerint elsírta magát, olyan aranyos volt. Össze-vissza ölelgetett. Szerintem úgy fogta fel, hogy egy kisöccse született. Közben bejött az orvos is.

- Jó napot! Ha ma minden rendben lesz akkor holnap már haza is mehet. –mosolygott. –De most el kell vinnem a kis srácot.

- Rendben, de mikor láthatom újra? –kérdeztem.

- Holnap. –mosolygott vissza, majd még pár pillanatra a kezembe vehettem őt, de aztán az orvos elvitte.

Harryéknek menni kellett, viszont Zaida maradni akart. Louis se akart nagyon mozdulni mellőlem, de én ráparancsoltam, elvégre semmi sem pihent, mivel végig mellettem volt.

- Holnap reggelre itt leszek érted. –mosolygott majd megcsókolt.

- Szia. –integettem az ágyról.

- Pihenj nyugodtan, nem foglak zavarni. –mosolygott Zaida.

Nekem sem kellett több. Nyakig betakaróztam és már aludtam is. Csak reggel keltem fel, Zaida ugyanúgy ült mellettem, mint ahogy este láttam elalvás előtt. Éppen, hogy csak kinyitottam a szemeimet, de már Louis jött be az ajtón egy orvossal az oldalán.

- Jó reggelt! –köszönt. –Remélem, hogy elkészült, mert már nem kell itt lennie sokáig.

- Ami azt illeti még nem nagyon. –vigyorogtam.

- Akkor igyekezzen. –mosolygott az orvos, majd kiment az ajtón.

- Sziaaa. –csókolt meg Louis.

Kikeltem az ágyból, majd felvettem azt a ruhát, amit Louis hozott nekem. Gyorsan elkészültem, bepakoltunk, majd egy nővér kíséretében megnézhettük újra Jacob-ot, aki most már jöhetett is velünk haza. Szerencsére Louis mindenre gondolt, így neki is hozott ruhát. Amíg ő öltöztette én elrendeztem a papírjaimat és indultunk hazafelé. Idő közben észre sem vettem, hogy Zaida már nincs itt, nyilvánvaló, hogy iskolába ment, mivel már elkezdte félévben a gimit. Hazaérve senki sem volt sehol. A konyhapulton egy kis papírcetli volt, amin ez szerepelt:

„Gratulálunk! Éljetek szépen, békességben, mint a nagyok. Szeretünk titeket és ha valamire szükségetek van, a szomszédban vagyunk. Puszi”

Nem volt aláírva, de tudtuk, hogy kik állnak ennek a hátterében.

***

Én, Ashley Stewart pár éve még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer ez fog velem történni. Pár éve még csak egy kis senki voltam, akit mindenki csak kihasznált, de egy nap találkoztam egy szőke sráccal egy boltban, nekem sem kellett több. A barátnőm közelgő szülinapjára elhívtam, hogy énekeljen a híres bandával. Azonnal igent mondtak. Talán már érezték, hogy ennek még lesz jövője. Szerelembe estem. Szerettem a fiatal göndörkét, de ő nem szeretett annyira engem, hogy ellen tudjon állni más nőknek. Viszont sokat is köszönhetek neki, mivel ő volt az az ember, aki lehetővé tette számomra azt, hogy találkozzam a kedvenc focistámmal. Ennek ellenére a félre lépése miatt nagyon megharagudtam rá, a haragom elég sokáig is tartott, de mára már ez csak rossz emlék. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, mert akárhány srác szembe jött velem, mindegyik megtetszett és nem bírtam parancsolni az érzéseimnek. Ebben az időben nem volt szükségem, senki másra, csak egy igaz jó barátra. A barátságunk már szinte testvériségbe ment át. Elég furcsa volt, amikor megcsókolt, de egyáltalán nem bántam, mert az a sok idő, amit vele töltöttem gyönyörű volt és igen beleszerettem. Egy ideig próbáltuk titkolni, de ez nem ment sokáig. Viszont őt igaz szerelemmel szerettem és szeretem a mai napig is. Már csak szálltunk a szerelem szárnyán. Majdnem minden tökéletes volt, ám akkor következett be az az időszak, ami számomra a legnehezebb volt. Az apukám elvesztése nagyon megviselt, mintha elvesztettem volna az egyik felemet. Anyám teljesen meggyűlölt, de mások szeretete elnyomta ezt a gyűlöletet a szívemben. A banda élete kicsit meginogott, sok volt a veszekedés, majdnem felbomlott az együttes, de aztán mégsem. Egy videoklipp volt az, ami mindenkit észhez térített. Megismerkedtem életem szerelmének a családjával és az egyik legszebb rész következett be az életemben. Megkérte a kezem. Igen. Ő. Louis. Kezdtem rájönni, hogy nem szabad feladni az álmokat, mert azok egyszer valóra vállnak. A nagy napom teljesen jól alakult. Minden lány életében ez a legfontosabb nap, ez nekem sem volt másképp. Majd rájöttek, hogy egy testben már kettő van. Igen, terhes lettem. Számomra ez egy csoda volt. Leszenvedtem a teljes 9 hónapot, közben feltűnt Niall húga, Zaida. Akinek anyja helyett is anyja voltam. Zayn-ék, Niall-ék és Liam-ék elköltöztek, de természetesen tartjuk velük a kapcsolatot. A nagy házban csak mi maradtunk. Azaz, Harry-ék, mi és Zaida. Eljött a nap, az a nap, amikor majdnem meghaltam. Igen. Képes lettem volna meghalni a kisfiamért, de ez szerencsére nem így alakult, amiért hálát adok az égnek. Született egy csodálatos kisfiunk, Jacob, aki mára már óvodába jár. Kis huncut és ravasz. Bármit megcsinál, hogy megkapja, amit akar. A szemeit az apjától örökölte, viszont, aki ránéz azt mondja, hogy olyan mint én.

The End

31.rész: Csoda

Sziasztok! Meghoztam az új részt! remélem hogy tetszeni fog. Várom a komikat :) *-*

Ashley szemszöge:

Május vége felé közeledünk. Szinte alig bírok járni a nagy hasam miatt. Egyre többet járom a kórházat Louis-val az oldalamon. Zaida úgy döntött, hogy az iskolát majd csak a következő évben kezdi el.

Egyik reggel próbáltam átfordulni az egyik felemről a másikra az ágyban, amikor hirtelen egy fájdalom belenyilalt a hasamba. Akkorát kiáltottam, hogy Louis és Zaida is azonnal mellettem termett.

- Mi a baj drágám? –kezdet Louis.

- Rettenetesen fáj a hasam. Nagyon gyanítom, hogy elfojt a magzatvíz.

Szerencsére egyikőjük sem esett kétségbe. Louis és Harry levittek az emeletről és befektettek az autó hátsó ülésére. Ők ketten beültek előre, mellém hátulra pedig Zaida és a fejemet az ölébe hajtottam. Louis padlógázzal hajtott egészen a kórházig, miközben engem hatalmas fájdalmak gyötörtek. Mire épp felértünk az emeletre megindult a szülés. A nőgyógyász azonnal kezelésbe vett és betolt a műtőbe. A nőgyógyászon kívül még egy orvos és vagy 3 nővér vett körbe. A fájdalmak kezdtek enyhülni, de mire teljesen elmúlt volna, már újra hatalmas fájdalmakká alakultak át. Az ablakon keresztül láttam, hogy Zaida, Louis és Harry kint izgulnak értem, közben megérkezett Lizzy is. az orvos azt mondta, hogy ne izguljak, minden rendben lesz. Ettől én még nem tudtam megnyugodni, csak próbáltam. Az orvos elég bágyadt, aggódó arccal nézett rám. Talán valami baj van? Folyamatosan nyilaltak belém a fájdalmak, amik egyszerre csak elmúltak és semmit sem láttam. Lehet, hogy meghaltam. Vagy talán a kisfiam életben maradt, én pedig meghaltam. Egyszerre minden megvilágosodott. Akkor mégsem haltam meg, de lehet hogy ez már a Mennyország. A hatalmas fájdalmak közepette gyerek sírásra lettem figyelmes. Azonnal a hasamra pillantottam, ami egyre csak „laposodott”. Ezek szerint.. Sikerült! Végre megláthattam azt a személyt, aki már 9 hónapja erre a napra vár. Az orvos egy kis manót nyújtott át. Gyönyörű volt. De amint megfoghattam már el is vették tőlem. Hosszú sípolást hallottam és az orvosok körülöttem fürgébben kezdtek mozogni a megszokottnál. Na, talán most tényleg baj van. Megint minden elsötétült. Már tapasztalatom volt ilyen dolgokba, elvégre már pár perce is megtörtént ilyen. Biztos megint felébredek. Ahogy észrevettem még sokáig nem keltem fel, bár nem is bánom mert csodálatos álmom volt. Louis, én és ő. Az akire már 9 hónapja várok. Sírásra lettem figyelmes. A fejemben erős lüktetést éreztem, valamint azt, hogy valaki a kezemet fogja. Nyitogatni kezdtem a szemem, illetve inkább csak pislákolni. Észre vettem, hogy valaki ül mellettem, de nem vette észre, hogy már felébredtem. Lehajtott fejjel ült, és ő volt az, aki a kezemet szorongatta. „Kérlek”, „gyere vissza” és hasonló szavak hagyták el a száját. Nem láttam az arcát. Mire elkezdtem rendesen hallani csak a sípolásra lettem figyelmes. Egyenletes ritmus. Akkor biztos minden rendben van. Az az illető egy pillanatra felnézett, én pedig megmozdultam és mosolyra húztam a szám, mivel felismertem. Kusza barna hajszálai a szemébe lógtak, úgy mint máskor, a csíkos pólót természetesen nem lehetett hanyagolni.

- Hát itt vagy. –szólt Louis és közelebb jött. –Vissza jöttél. –mosolygott, és megcsókolt.

- Nagyon szeretlek. –mosolyogtam és pár másodpercig csak bámultuk egymást, mint a tinik, akik először látják egymást. –Kérlek elmondod, hogy mi történt, és merre van a kisfiunk? –kezdtem.

- Megkezdődött a szülés, behoztunk a kórházba, és.. –sóhajtott. –Fel lépett pár komplikáció. Többször is elvesztetted az eszméleted és majdnem… belehaltál. –csordult ki egy könnycsepp a szeméből.

- Most már itt vagyok. És itt is maradok. –csókoltam meg. –És a kisfiunk merre van? –néztem rá kérdőn.

- Nagyon jól van. De egy baj van. Még nincs neve. –mosolygott és egy pillanatra aggodalom ült ki az arcára.

- Én már találtam ki egy nevet. –mosolyogtam –Jacob.

- Nagyon tetszik. –mosolygott.

Eközben egy nővér jött be a szobába.

- Jó napot! Már minden rendben? –kérdezte.

- Igen. Már csak a fejem fáj egy kicsit. –mosolyogtam.

- Akkor hozok egy fájdalomcsillapítót. –közeledett az ajtó felé.

- A kisfiamat mikor láthatom? –kérdeztem.

- Mindjárt behozom őt is. –mosolygott, nagyon kedves volt.

Megfogtam Louis kezeit összemosolyogtunk. A nővér pár perc múlva már vissza is jött, azzal a kis csodával a kezében. Azonnal a kezemet az arcomhoz kaptam és könnycseppek folytak végig az arcomon. Boldog voltam, életemben akkor voltam a legboldogabb. A nővér átnyújtotta Jacob-ot és végre a kezemben tarthattam. A fájdalomcsillapítót letette az asztalra, majd kiment.

- Nézd milyen gyönyörű. –mosolyogtam. –És olyan a szeme, mint a tiéd. –néztem Louis-ra, akinek épp olyan tengerkék szeme volt, mint Jacob-nak. Louis telefonált egyet Zaida-nak és Harryék-nek, akik elindultak a kórház felé. Átadtam Louis-nak Jacob-ot, én pedig bevettem a fájdalomcsillapítót.  

 

30.rész: Átmenet

Sziasztok! Itt az új "rész"! Tudom, hogy résznek nem mondható, de...

Ez csak ilyen kis átmeneti rész, ami elmondja, hogy mi történik a szereplőkkel pár hónap alatt, meg a terhesség alatt..

Ashley szemszöge:

Vacsora után sétálni mentünk. Már sötét volt, ezért szerencsére nem ismertek fel minket, főleg Louist. A parkban leültünk egy padra, odajött hozzánk egy kislány. Szőke haja volt, rávilágított a lámpa, ezért láttuk, szemei csillogtak.

- Sijastok! –szólt.

- Szia. –köszönt vissza Louis.

- Kéjhetek egy aláíjást?

- Persze. –mondta Louis és elővett egy tollat.

- Hol van az anyukád? –kérdeztem, miközben Louis aláírta a CD-t.

- Ott vár. –mutatott hátra, de nem volt ott senki. Vagy lehet, hogy csak azért nem láttam, mert sötét volt? Nem. Annyira nem volt sötét. Nagyon elgondolkozhattam, mert mire már észbe kaptam a kislány nem volt sehol.

Azért milyen érdekes, hogy a fiúknak nagyon , de nagyon fiatal rajongóik is vannak, ez a kislány is körülbelül 7 éves lehetett.

…

Teltek, múltak az napok, hónapok. A hasam egyre csak nőtt, egyre gyakrabban éreztem fájdalmat a hasamban, de kibírtam a kisfiam végett, ugyanis már kiderült, hogy fiú lesz, biztosan. Folyamatosan jártam a vizsgálatokra. Minden szépen rendben ment, amióta hazaérkeztünk a nászútról. Azóta már kitvaszodott, elteltek a hónapok. December és vele együtt a karácsony, január, február, március, április, május. Nagyon, de nagyon gyorsan. És most akkora a hasam, mintha megettem volna saját magamat. Járkálni alig bírok, csak ülök, meg fekszek egész nap. Már kezd jönni az az igazi melegség a városba, amire már régóta vártunk. Niall testvére, Zaida nagyon sokat segít nekem, mert amíg a többiek dolgoznak addig ő van velem otthon. Az iskolába nem vették fel, ezért otthon tanul. A srácok továbbra is koncerteznek és végzik a dolgukat. Kelly és Zayn, Liam és Kitty valamint Niall és Katy átköltöztek, a szomszéd házba, amit együtt vettek meg. Így a nagy házban már csak mi és Harryék maradtunk, meg persze Zaida, aki minden idejét itt tölti. Igazából a 20 éves fejemmel anyja helyett is anyja vagyok a 16 éves tinilánynak.

29.rész: Új-régi családtag

 Sziaztok! Itt az új rész! Szerintem érdekes lett, de ezt majd ti eldöntitek :) Jó olvasást! xx

Ashley szemszöge:

Nem sokkal elalvás után arra ébredtem fel, hogy valami csikizi a kezemet. Amikor kinyitottam a szemeimet Louist pillantottam meg egy filctollal a kezében és firkált valamit a kezemre, de már épp elkészült. Ránéztem a karomra és mindenhol, akármerre néztem Louis nevét olvastam.

- Mi ez? –kérdeztem mosolyogva.

- Így mostmár mindenki tudja, hogy csak az enyém vagy. –mondta és megpuszilta a homlokom. Visszaaludtam. Délután ébredtem csak fel, lementem a konyhába. Senki sem volt itthon. Elég rossz volt úgy felébredni, hogy senkivel sem tudok beszélgetni. Gondoltam csinálok valami kaját. Neki is kezdtem, valahogy a palacsinta sütögetés mindig feltudott vidítani, nem tudom miért. Valaki hazajött.

- Szia! –kiabált az ajtóból Louis.

- Szia! Merre voltál? –kérdeztem, s közben Louis beért a konyhába.

- Elintéztem a nászutunkat. –karolta át hátulról a derekamat.

- Na, és hova? –fordultam meg. A homlokunk összeért.

- Párizs megfelel Mrs. Tomlinson? –csókolt meg.

- Nagyon is. –csókoltam vissza.

Elkészült a palacsinta. Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.

- Holnap reggel repülünk Párizsba. –mondta Louis.

- Akkor ma még be kell pakolnunk.

- Igen, de azt ráérünk este is megcsinálni.

- A többiek merre vannak? –mosolyogtam.

- Nem tudom, amikor én felkeltem már akkor sem voltak itthon. –mondta, mire én vállat vontam.

Kaja után elmosogattam. Már délután négy óra volt. Hazajöttek a többiek is. Amikor megláttuk őket nem hittünk a szemünknek. Nagyon hangosan, hatalmas lufikkal léptek be a házba.

- Ez mi? –kérdeztem nevetve, mire Zayn odajött, felemelt és megpörgetett a levegőbe. Ez alatt Niall lekezelt Louis-al.

- Ti meg mit csináltok? –kérdezte Louis.

- Mivel elmaradt a leánybúcsúzató meg  legénybúcsúztató is, ezért most bepótoljuk.

- De aranyosak vagytok. –mosolyodtam el.

- Akkor party time! –kiáltott fel Harry és bekapcsolta a zenelejátszót.

Nagyon jól éreztük magunkat. Ettünk, ittunk J. Igazából ez ilyen búcsúztató est is lehetett volna. A buli végére nagyon elfáradtunk. Louis-al még bepakoltunk és már mentünk is aludni. Gyönyörű álmom volt. Egy erdőben sétált egy kisfiú. Magányos volt, de egy hirtelen pillanatban Louis állt mellette. Egymás kezét fogták, úgy mentek el az erdőből. Talán ez az álom azt bizonyítja, hogy Louis csodálatos apa lesz, amihez kétség sem fér. Reggel boldogan keltünk fel mindketten. Gyorsan elkészültünk. Mindenkitől elbúcsúztunk és Harry már vitt is minket a reptérre. Szerencsére nem kellett sokat várni a repülőre. Gyorsan ment minden, és mire észbe kaptam már a párizsi hotelben találtam magam. Gyönyörű volt a Hotel la Paris . A leggyönyörűbb hotel, amit valaha is láttam. Amint megkaptuk a lakosztályunkat már viharoztunk is fel az emeletre, mint a kisgyerekek. A lakosztály gyönyörű volt. A kilátás az Eiffel-toronyra nyílt, egyszerűen mesés volt. Azonnal vettem egy forró fürdőt, majd Louis is így tett. Este vacsorázni mentünk a hotel éttermébe. A helyzet az, hogy egyikünk se nagyon szereti a francia konyhát, valahogy nem jönnek be ezek a csigás ételek, úgyhogy inkább valami egyszerűbbet ettünk. Kirántott csibemell és rizs. Először néztek egy nagyot a pincérek, amikor ezt kértük, de aztán „belenyugodtak”.

Niall szemszöge:

Louis-ék már rég elmentek. Mindenki unatkozik. Egyszer csak kopognak az ajtón, mivel senki sem mozdul ezért én megyek ajtót nyitni. Az ajtóhoz közeledve azon gondolkozom, hogy ki lehet az ajtó másik felén. A kemény 5 mp filozofálás után kinyitottam az ajtót. Velem szemben egy szőke hajú, zöld szemű, 16 éves lány állt. Azonnal a nyakamba ugrott.

- Szia! –mondtam, miután elengedett.

- Szia! Nem ismersz meg? –kérdezte, miután látta a bamba fejemet.

- Sajnos nem. Miért? Ismerjük egymást? –tettem fel az idióta kérdéseket.

- Igen, Niall. A húgod vagyok.

- Mi? Ez, ez meg hogy lehet? Nekem csak egy bátyám van, Greg!

- Nem! A húgod vagyok! Hívd csak fel anyát és kérdezd meg. –utasított.

- Jó, de honnan tudjam az anyukád telefonszámát? O.o

- Hát, ugyanaz, aki a te anyukád. Niall ne csináld ezt velem. –mondta, miközben egy könnycsepp csúszott végig az arán.

Már épp hívtam volna anyát, de aztán rájöttem, hogy nem játszhatom ezt tovább szegénnyel. Hiszen, tudom ki ő. A rég nem látott húgom, Zaida.

- Ne sírj! Hát persze, hogy emlékszem. –öleltem meg.

- Akkor jó. –már teljesen sírt.

Nem is tudom, hogy mikor láttam őt utoljára. Amikor a szüleink elváltak, akkor veszítettük el egymást, mert én és Greg anyával, míg Zaida apával maradt és ők a fővárosba költöztek, Dublinba. Szörnyen jó érzés őt megint látni és megölelni.

Bementünk és bemutattam őt a többieknek. Mindenki cak értetlenül bámult, mert nem tudták, hogy miről van szó, mert ő nekik még sosem említettem Zaidát.

Elmesélt mindent, hogy miért jött el apától és mostmár anyával fog élni. Még csak 16 éves, de amit csak nekem mesélt el az valami szörnyű volt. Szinte hetente vagdosta magát apa miatt és ez már sok és még csak 16 éves. Nagyon sajnálom őt és hogy ilyenkor nem lehettem mellette…

 

28.rész: A nagy nap!♥

 Sziaztok! Itt az új rész :3 Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, csak sok a tanulnivalóm :// de mind1, mot itt van.. apropó, nagyon köszönöm a komikat.. lécci most is komizzatok :) kösziipuszii :D

Ashley szemszöge:

Boldogan keltem fel reggel. Ez az utolsó napom ashley Stewart-ként, aztán Tomlinson leszek. Már nagyon várom, elképzelhetetlen érzés, hogy fél éve még csak nem is ismertem a leendőbeli férjem, csak rajongtam érte. Louis is felébredt. Akarva-akaratlanul sem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról.

- Jó reggelt! –szólt álmos szemekkel.

- Neked is. –nyomtam egy puszit az arcára.

Gyorsan felöltöztem, majd megreggeliztem. Louis még mindig nem akart kikelni az ágyból. Próbáltam keltegetni, de nagyon jól játszotta, hogy alszik, pár mp-re még én is bedőltem neki. Föléje hajoltam és megakartam puszilni az arcát, de egy hirtelen pillanatban magára rántott és megcsókolt.

- Nem akarok felkeni. –nyöszörgött.

- Tudom. De még pár dolgot el kell intéznünk, és amúgy is ma érkezik a családod Doncasterből.

- Te jó ég, tényleg. –kapott a fejéhez.

Leszálltam róla, majd lementem és ott várakoztam. Amíg Louis elkészült addig Katy-vel beszélgettem.

- Izgulsz, ugye? –kérdezte, miközben a haját csavargatta

- Igen, nagyon. –mosolyogtam és éreztem, hogy beleremeg a gyomrom. Szerintem ezt az izgalom tette, de lehet, hogy a kisfiam mocorog.

- Ez mi volt? –kérdezte nevetve.

- Csak a hasam. –vigyorogtam.

Közben leért Louis és elmentünk megrendelni a tortát valamint kiválasztottuk a virágcsokrot. Ez az egész csupán 1 órát vett igénybe, így délre már otthon is voltunk. Nekiálltam sütni-főzni. Segítségemre volt egy konyhatündér is, név szerint Niall. Először levest főztünk, majd a másik féle következett. Kirántott hús és rizs. Desszertnek Liam csinált palacsintát. Hamar megvoltunk vele és megérkezett Louis családja is. Nagyon jó volt újra látni őket, és most Loui apját is megismerhettem. Mindannyian ettünk, majd a nappaliban beszélgettünk. Rengetegen voltunk ott, de csak estélig, mert Liam, Harry, Niall, Zayn valamint az ő barátnőik elmentek egy kicsit szórakozni. Mi otthon maradtunk és beszélgettünk. Elmondtuk az esküvői terveinket és Loui anyukája felajánlotta, hogy segít nekem majd felvenni holnap a ruhámat. Ez nagyon jól esett, hogy legalább ő törődik velem, nem úgy mint az igazi anyám. Megszólalt a telefonom, Paul képét pillantottam meg a kijelzőn.

- Ezt muszáj felvennem. –mondtam és kimentem a szobából.

-Haló!

- Szia hugi!

- Szia! Mi a helyzet?

- Minden rendben van velünk, már nagyon várjuk a holnapot. –mosolyodott el.

- Jaja, azt én is. –vigyorogtam.

- Ugye azt tudod, hogy anya nem lesz ott?!

- Igen, tudom. Mondta, amikor vittem nektek a meghívót. De azért majdcsak túlélem valahogy. Amúgy meg már nem tekintem az anyámnak, mert szinte egész életemben alig tett értem valamit. De a jó hír az, hogy Johannah /Louis anyukája/ segít mindenben.

- Na akkor az jó. Amúgy már el is költözött tőlünk, szóval ..

- És Chris? Hogy viseli?

- Elég jól. Már nem sír naponta.

- Szegénykém.

- Hát igen, na de mennem kell. Akkor holnap és ügyes légy. Szia!

- Puszii. Szia!

Letettem a telefont. Már elég későre járt, ezért mindenki elment aludni, elvégre holnap nagy nap vár rám. A nagy álmosság közepette elég sokáig nem tudtam elaludni az izgalom miatt, de aztán sikerült.

Reggel már kilenckor keltünk. A fiúk elmentek és egy hotelben öltöztek, mi csajok pedig a házban maradtunk. Johannah hozta a ruhámat és segített felvenni. Közben a gyönyörű kszorúslányaim is öltöztek. Amikor felvettük a ruháinkat jöttek a fodrászok, vagy hárman is voltak. Amíg az egyik csinálta az én hajamat, addig a másik kettő a koszorúslányok illetve Louis húgainak a haját. Mindannyian időben elkészültünk. 

Ruhám *-*

  

 

Cipőm *-*

Koszorúslány ruhák :3

Fél 11-kor csengettek. Johannah ment ajtót nyitni, megérkeztek a testvéreim és Emma, Paul barátnője.  Odajöttek és megöleltek.

- Gyönyörű vagy! –mondta Paul.

- Elképesztő! –ájuldozott Emma.

Chris szóhoz sem jutott, csak ölelt és nem akart elengedni.

Ismét csengettek. Johannah újból ajtót nyitott. Azok jöttek, akiket a legjobban vártunk. Louis egy csokorral a kezében és a srácok léptek be az ajtón. Chris odaszaladt Louishoz és lekezelt vele. Nagyon jóban vannak és ez csodálatos érzés.

- Jó választás! –kacsintott egyet Chris.

- Tudom. –mosolygott Louis, majd rám nézett.

Elindultunk a templom felé. Bent volt már mindenki, Louis pedig az oltárnál várt. Ott álltak a tanúink, Harry és Niall. Olyan szomorú érzés volt ott állni egyedül, illetve hát nem egyedül, mert Louis apukája fog bevezetni, csak olyan jó lenne, ha apa állna itt, de ez sajnos már lehetetlen.

Belekaroltam Louis apukájába, majd megszólalt a zene. Ott álltak előttünk a koszorúslányok és szórták a rózsaszirmokat. Mindenki engem nézett és mosolyogtak, amikor az oltárhoz értünk megköszöntem Loui apukájának és odaálltam Louis mellé. A pap felé fordultunk. Elmondta  a szokásos szöveget, majd a legizgalmasabb rész következett.

- Ashley Stewart, elfogadod férjednek Louis Tomlinson-t és együtt lesztek mindig minden körülmények között? –kérdezte a pap.

- IGEN! –vágtam rá boldogan és felhúztam a gyűrűt Louis ujjára.

- Louis Tomlinson, elfogadod feleségednek Ashley Stewart-ot, és együtt lesztek mindig minden körülmények között?

- IGEN! –mondta, majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást! –mondta a pap.

Boldogan csókoltuk meg egymást, majd elkezdték játszani a nászindulót és úgy vonultunk ki a templomból. Mire kiértünk hullott a hó. Egy hatalmas fehér limuzin fogadott minket. Beszálltunk és elmentünk a kibérelt helyre és megkezdődött a buli :D. Mivel a templomnál nem jutott a gratulációra meg a képekre idő, ezért ez most megtörtént. Nagyon sokan jöttek oda. Elsők között voltak a srácok és barátnőik. Utána jött Louis családja és a testvéreim és Emma. Majd Elena, Greg /Niall bátyja/, Gemma és Anne /Harry anyukája és nővére/, Zayn testvérei és Liam testvérei. Mindenkivel csináltunk képet, majd a fiúk elfoglalták a színpadot, amíg felszolgálták az ennivalót. Elénekelték a More Than This-t valamint az Up All Night-ot. Amikor ők is leültek mindenki elkezdett csörömpölni a tányérral valamint a kanalakkal, egy csókra kérve minket. Miután ettünk a zenekar /az 1D zenekara/  elkezdett játszani. Mindenki a táncparkettre indult. Rengeteget táncoltunk. Szinte az összes srác felkért táncolni. Volt egy csajos tánc is, amit csak MI roptunk. Szerencsére nem loptak el, még jó, hogy ez Angliában nem szokás. Reggel 5-kor szédelegtünk haza. Louis megsimogatta a hasamat és elaludtunk. 

27.rész: Tomlinson család

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) Remélem tetszeni fog. OMG, nagyon köszönöm a 13 hozzászólást, kérlek komizzatok továbbra is, mert ha tudom mi a véleményetek úgy könnyebb megírni az új részt :) Jó olvasást!! Puszii

Ashley szemszöge:

 - Ashley szeretném, ha holnap elmennénk a családomhoz, Doncasterbe. –szólt Louis.

- Rendben. Már úgyis régen beszéltem a csajokkal. –mosolyogtam.

Lementem és elkezdtem valami vacsorát csinálni. Katy jött és segített.

- Mit főzzünk?

- Mit szólnál a spagettihez? Azt mindenki szereti.

- Oké.

Hozzákezdtünk. Szerencsére volt otthon minden hozzávaló. Fél óra múlva készen voltunk a kajával. Katy szólt a többieknek, amíg én megterítettem. Niall volt az első, aki az asztalnál ült és csillogó szemekkel várta a spagettit. Mindenki nagyon sokat evett, kivéve engem.

- Gyerünk! Egyél még, elvégre neked mostmár kettő helyett kell enned. –szólt Zayn.

- Tudom, de most valahogy nincs étvágyam. –húztam el a számat.

- Lányok, fiúk! Nem filmezünk ma este? –tette fel a kérdést Liam.

- Ez jó ötlet. –egyezett bele mindenki.

A összes kaja elfogyott. Amíg Lizzy mosogatott addig a Kelly és én popcorn-t illetve üdítőket csináltunk, a fiúk pedig a szobát készítették elő. A kanapé elé lerakták a párnákat, valamint a takarókat. Amikor mindennel elkészültünk leültünk a kanapé elé, Liam pedig elindította a filmet. Louis egész végig a hasamat simogatta, én pedig a vállára hajtottam a fejem. A film már lassan a végéhez közeledett, de aztán én elaludtam. Reggel Louis mellett ébredtem.

- Jó reggelt Édesem! –szólt Louis.

- Neked is. –nyomtam egy puszit a szájára.

Kimásztunk az ágyból, megmosakodtunk, majd felöltöztünk. Kint esett az eső, ezért meleg ruhába öltöztem. Felvettem egy barna csőnadrágot, fehér pólót és a kabátomat, amikor leértünk magamra kaptam vagy 3 zoknit és a csizmámat.

- Nem tudom elhinni, hogy te nem fázol zokni nélkül. –fordultam Louis felé.

- Pedig nem fázom, főleg, amikor a közeledben vagyok, mert akkor lángol a szívem. –mosolygott, magához ölelt és megcsókolt.

- Na, mostmár menjünk. –mondtam, mire ő csak mosolygott.

Beszálltunk Louis kocsijába és elindultunk Doncaster felé.

 

Egész úton beszélgettünk.

- Kiváncsi vagyok, hogy mit szólnak, majd hozzád a húgaim, elvégre már rég találkoztatok.

- Én is, már nagyon hiányoznak. –mosolyogtam.

- Arról még nem beszéltünk, hogy mi legyen a kiscsávó neve. –nevette el magát Louis.

- Ez még kicsit korai, elvégre azt sem tudjuk még biztosra, hogy fiú lesz-e vagy lány.

- Nem mondom, hogy mindegy, mert hát jobb lenne, ha fiú lenne, de ha lány lesz akkor őt fogom a legjobban szeretni. –mosolygott.

- Hé és velem mi lesz? –nevettem.

- Ilyenkor olyan aranyos vagy. –nevetett Louis is.

Végre megérkeztünk. Lottie és Fizzy már az ablakban voltak, és amikor meglátták, hogy egy autó megáll a ház előtt rohantak kifelé. Azonnal Louis nyakába ugrottak, majd utána az enyémbe. Ölelgettek össze-vissza.

- Sziasztok csajok! Mizujs?

- Minden oké és úgy örülök, hogy itt vagy! –mosolygott Lottie, majd újból megölelt.

- És én? –szólt Louis.

- Jaj, persze, hogy neked is örülünk bátyókám.. –fejezte be Fizzy.

- Csak ti vagytok itthon? –kérdezte Louis.

- Anya van még itthon, ő bent van.

Mindennyian elindultunk befelé. Amikor Johannah /Louis anyukája/ meglátott minket nagyon megörült, ő is megölelgetett, majd leültünk a nappaliban.

- Olyan jó, hogy itt vagytok. Mi a helyzet? Hogy vagytok? –tette fel sorban a kérdéseket Johannah.

- Hát helyzet az éppen van. –mosolygott Louis, majd rám nézett.

- Mi az? Modjátok már! –sürgetett minket Lottie.

- Képzeljétek, gyereket várok. –mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

Lottie és Fizzy egymásra néztek és egy óriásit sikítottak. Ezek szerint örültek neki. Hatalmas kő esett le a szívemről. Johannah meg volt hatódva, még a könnyei is kicsordultak. Egész nap ott voltunk nálunk még nagyon sokat beszélgettünk, említettük az esküvőt is, amivel rátettünk még egy lapáttal a boldogságukra. Este 7-kor indultunk haza. Az úton bealudtam. Mostanában nagyon sokat alszok, de hát kettőnk helyett alszok J.

Lizzy szemszöge:

Miután Ashley-ék elmentek mi, csajok is elkészültünk és Kelly autójával elindultunk megvenni a koszorúslány ruhákat. Ugyanoda mentünk állítólag, ahol Ashley vette a menyasszonyi ruháját.

Kelly szemszöge:

- Szia Elena! –köszöntem, amikor beléptünk a boltba.

- Heló! –köszönt a többi lány is.

- Sziasztooook! –köszönt Elena hatalmas mosollyal az arcán.

- Koszorúslány ruhát szeretnénk.

- Sejtettem. Na gyertek, mutatok párat. … Milyen színűt szeretnétek?

- Hát a díszítés olyan piros-arany lesz, szóval olyat ami ahhoz passzol. Te értsz hozzá, rád bízzuk magunkat. –mondtam, mire a többiek elkezdtek bólogatni.

Elena először egy krémszínű ruhát mutatott, ez csak Katy-nek tetszett, szóval ez kilőve. A következő világos barna volt, ez szinte senkinek sem tetszett, majd végül a legutolsó piros volt, ami mindenkinek elnyerte a tetszését.

- Ez nagyon tetszik. –szólt Kitty.

- Nekem is. –mondta Lizzy.

- Akkor ezek szerint ez el van döntve. –mosolygott Katy.

- Elvisszük! –jelentettem ki.

Még választottunk mindannyian hozzá cipőt, kifizettük és megköszöntünk. Még mielőtt elmentünk volna, átadtam Elenának az esküvői meghívót, amit Ashley küldött neki. Még a többi helyre is „kiszállítottuk” a meghívókat és csak este 7-re értünk haza. Meglepetés várt minket, a fiúk vacsorát készítettek. Olyan aranyosak voltak. Miközben ettünk betoppantak Ashley-ék is. Ők nem voltak éhesek, csak fáradtak, ezért elmentek aludni. Rájuk is fért, úgy néztek ki, mint a múmiák :D

Mi még egy kicsit beszélgettünk, aztán mi is mentünk aludni.