3.rész: Jó döntés

Nagyon hangosan sírtam, nem volt itt Kelly, nem volt, aki megvigasztaljon. Úgy döntöttem, hogy felhívom őt az éjszaka közepén.
- Haló
- Szia Kelly, bocsi, hogy felkeltettelek, de muszáj beszélnünk.
- Mondjad drágám
- Anyáék tiltanak Nicktől. –könnyek csordultak a szememből.
- Drági, nyugodj meg. Nem lesz semmi baj, minden megoldódik.
- Jó, holnap beszélünk
- Ne csinálj semmi hülyeséget
- Oké, szeretlek, szia
- Én is szeretlek, szia
Letettük a telefont. Kicsit megnyugodtam, de amint megnéztem a telefonom, hogy hány óra, s megláttam a kijelzőn Nicket megint elkapott a sírógörcs. Megígértem Kellynek, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, de nem bírom. Éjjel 2 óra volt. A házunk mellett volt egy fa, ami pont az én ablakomhoz ért. Kimásztam az ablakon, lemásztam a fán. Elindultam Nickhez. A házuk előtt felhívtam. Kijött értem, csókkal köszöntött, s bementünk. A szülei nem voltak otthon.
- Mi a baj szivem?
- Anyáék nem engedik, hogy veled legyek.
- Mi? Miért?
- Mert 1 éve volt egy barátom, Johny, és kis híján majdnem megerőszakolt.
- De én nem vagyok olyan.
- Tudom. –s megcsókoltam.
Nick karjaiban aludtam el. Reggel időben keltett és hazakísért. Épp akkor értem be a szobámba, amikor anyáék ébredeztek. Gyorsan elköszöntem Nicktől és lementem a konyhába reggelit készíteni. Apa már ott volt.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt tündérkém!
- Apa beszélhetnénk?
- Persze.
- Ma szeretnék bemutatni valakit.
- Azt a Nick gyereket?
- Igen. Miután bemutattam ti is látni fogjátok, hogy ő nem olyan, mint amilyen Johny volt. Ő aranyos, odafigyel rám.
- Te nagyon szerelmes vagy.
- Igen.
A kis beszélgetés közben elkészítettük a reggelit. Mindenki lejött, kivéve Christ. Elkezdtünk enni. Mire befejeztük a reggelit Christ kászálódott le a lépcsőn. Odajött hozzám és megölelt.
- Ash, sajnálom. Nem akartam neked rosszat.
- Jaj, Chris. Nem haragszom rád. Csak értsd meg, nekem Nick nagyon fontos. Szeretem őt.
- Értem. És még egyszer sajnálom.
- Jól van na.
Csengettek.
- Kinyitom anyu. -kiabállt Chris
Chris ajtót nyitott, míg mi a nappaliban voltunk.
- Ashley, téged keresnek.
- Ki az?
- Gyere ide és megtudod.
Odaszaladtam, s láttam, hogy Nick az. Megöleltem és puszit nyomtam az arcára.
- Anya, Apa! Gyertek ide! Be akarok mutatni valakit!
Anya és apa pár percen belül ott termet.
- Ő lenne Nick Walker.
- Örülök, hogy megismerhetlek. –mondta apa.
- Nem ilyennek képzeltelek, de én is örülök, hogy megismerhetlek. –tette hozzá anya.
- Akkor mi most felmegyünk.
A szobámban egész délelőtt Nickel voltam. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Dél körül Nick hazament. Mi megebédeltünk aztán hívtam Kellyt.
- Szia drági! Elmegyünk ma vásárolni?
- Mehetünk. Hol találkozunk?
- Fél óra múlva elmegyek hozzátok, oké?
- Rendben, várlak. Szia
- Szia
Kellynek egy hét múlva lesz a 16. szülinapja, és még nem tudom, hogy mit vegyek neki. Az biztos, hogy bulit is fogok neki szervezni. Felvettem egy rövid farmernadrágot, egy csíkos felsőt és egy converse tornacipőt. Felpattantam a gördeszkámra és Kellyék háza felé vettem az irányt. Még valahogy azt is el kell mondanom neki, hogy Paul nem úgy néz rá. Amikor megérkeztem Kellyékhez azonnal bementem. Chelsea az ajtóban fogadott és megölelt.
- Szia Chelsea.
- Szia.
Felmentem Kelly szobájába. Leültünk az ágyra.
- Figyi Kelly. Beszéltem Paullal…
- És?
- Tudod, ő nem úgy néz rád, mint te rá. Ő nem szerelmes beléd, de nem akar elveszíteni, mint barátot.
- Értem.
Kicsit furcsa volt Kelly, mert egyáltalán nem szomorodott el a hír hallatán.
- Akkor mehetünk?
- Menjünk.
Először egy kávéra mentünk, majd egy cipőboltba, ahol vettem egy fekete magas sarkú cipőt. Ez után következett a ruhabolt. Itt már kicsit több időt töltöttünk. Épp keresgéltem a ruhák közt, amíg Kelly ruhákat próbált, s megpillantottam egy ismerős alakot. Közelebb mentem. Te jó ég, hiszen ez NiallHoran. Látta, hogy már nagyon bámulom, s megszólított.
- Mi az? Mit bámulsz annyira? Csokis a szám?
- Nem dehogy. Csak először nem hittem el, hogy te állsz velem szemben. Elvégre te NiallHoran vagy.
- Igen, az vagyok. És téged hogy hívnak?
- Ashley Stewart vagyok.
- Egyedül vagy itt?
- Nem, a barátnőm is itt van, de szerintem neki ne szóljunk, mert itt helyben szívrohamot kap.
- Oké –mosolyodott el
Ekkor eszembe jutott valami. Nem haboztam, azonnal rákérdeztem.
- Figyi, véletlenül nem értek rá szombat este?
- Megoldható, miért?
- Akkor lesz az ájulós barátnőmnek a szülinapi bulija, és hogy nem énekelnétek-e egy dalt?
- Lehet róla szó. Add meg a teló számod és majd hívlak.
Mondtam a számom, Niall pedig pötyögte a telefonjába. Ő is megadta a telefon számát. Hallottam, hogy Kelly épp jön ki a próbafülkéből, ezért belöktem Niallt a ruhák közé.
- Bocsi szőkeség, de most jön a barátnőm, ha elmentünk kijöhetsz, majd hívj. –kacsintottam rá.