11.rész: Testvéri szeretet

Reggel, amikor felkeltem mindenem fájt. Louist is felébresztettem, bár ez eltartott egy darabig, mert csak habogott össze-vissza. Még senki sem volt fent. Készítettünk reggelit, palacsintát. Bár ez a menet sem ment könnyen. Annyit nevettünk, Louis beszólt én pedig hozzávágtam a lisztet, de vissza is kaptam. A palacsintákat 1 óráig készítettük. Olyan jól tudok Louissal szórakozni, olyan bolond, mint én. Már mindenki felkelt. Megreggeliztünk.
- Hé! Nem megyünk le a tengerpartra? –kérdezte Liam.
- Menjünk.
Gyorsan felöltöztünk és elindultunk. Szerencsénkre nem voltak sokan, és abból is csak kevesen ismerték a fiúkat. Egész nap a parton voltunk. Nagyon sokat fürödtünk. Többször is beledobtak a vízbe a fiúk, de nem kezdtem el nyávogni, hanem inkább élveztem a dolgot. Kicsit napoztunk is a csajokkal, bár a kicsi az annyit jelent, hogy tisztára lebarnultunk. Még megvártuk a naplementét is. Örömmel láttam, hogy Ella és Niall nagyon boldogok, annak ellenére, hogy pár napja gyengéd érzelmeket mutattam feléje. Érdekes módon Zayn és Kelly is közel került egymáshoz. Már ott tartottak, hogy Zayn Kelly derekát illetve háttá simogatta.
- Gyorsan jóra fordulnak a dolgok. –suttogta a fülembe Harry.
- Hála Istennek.
Harryhez bújtam. Éjfél tájékán keveredtünk vissza a hotelbe. Gyorsan összepakoltunk mindent. A pakolás gyorsan ment, mert csak dobáltuk a ruhákat a szekrényből a bőröndbe. Hajnali 1 óra körül aludtunk el. Reggel Harryn fekve ébredtem. Igazából nem tudom, hogy hogyan kerülhettem rá, de nem is bántam. Felöltöztünk, majd a reptérre siettünk. A magángépen természetesen Harry mellé ültem, majd a karjaiban el is aludtam. Zayn és Kelly valami véletlen folytán szintén egymás mellé kerültek, valamint Ella és Niall is egymás mellett ültek. A leszállás előtt pont egy órával keltem fel, mert elkapott a hányinger, de szerencsére semmi komoly. Felhívtam Pault, hogy jöjjön ki elém a reptérre. Harry azért mégsem vihet haza, mert akkor anyáék tudni fogják, hogy igazából hol is voltam. Miután leszálltunk egy nagy parkolóban a szememmel Pault kerestem, amint megláttam a bőröndjeimet ledobva szaladtam oda hozzá, s nyakába ugrottam.
- Hiányoztál hugi!

- Te is nekem. Ugye minden rendben van otthon?
- Igen, persze.
- Visszamentem a bőröndjeimért, de még mielőtt elmentem volna Paullal elköszöntem a srácoktól és csajoktól. Zaynt, Louis, Liamat és Niall megöleltem és puszit nyomtam az arcukra, Kellyvel alig bírtunk elszakadni egymástól egy ölelés keretében, pedig tudtuk, hogy pár óra múlva ismét találkozunk. Ellától szintén öleléssel és egy puszival köszöntem el. A legnagyobb búcsúzkodás Harryvel volt. Megöleltem.
- Remélem, hogy semmi baj nem lesz.
- Nem, Paul falazott nekem, meg Chris is.
Harry egy hirtelen pillanatban megcsókolt. A csók után Paul felé vettem az irányt, de még visszanéztem és intettem egyet. Úgy köszöntem el tőlük, minta soha többé nem látnám őket. Belekaroltam Paulba és úgy mentünk az autóig. Egész úton be sem állt a szám. Csak meséltem és meséltem. Mikor a ház elé érkeztünk kicsit előtört belőlem a félelem.

- Paul, igazából hol is voltam?
- Hát én azt mondtam anyáéknak, hogy megharagudtál rájuk és a nénikédhez költöztél egy időre.
- Ahhoz, akit anyáék ki sem állhatnak? Olaszországba?
- Igen

- Köszi
- Igazán nincs mit.

Bementünk. Anyáék a nappaliban voltak, amint megláttak odarohantak hozzám és ölelgetni kezdtek. Chris szó szerint a nyakamba ugrott.
- Kislányom! Azt hittem, hogy már haza sem jösz.
- Hazajöttem –mosolyodtam el.
- Remélem már nem haragszol ránk, amiért nem engedtünk el arra a turnéra. Tudod, hogy én is kedvelem azokat a srácokat, de még nem mertelek elengedni. –mondta anya, s közben egy könnycsepp csurgott végig az arcán.
- Nem haragszom, de nyugodtam elengedhettél volna. Harry és a srácok vigyáztak volna rám a nap 24 órájában.
Anya megölelt, éreztem hogy könnyek lepik el az arcát, de én nem tudtam sírni. A nagy ölelkezés után a szobámba mentem. A bőröndjeimet csak ledobtam és azonnal bedőltem az ágyba. Elaludtam és csak délután keltem fel. Akkor neki kezdtem a kipakolásnak. A spanyol focistákkal a képet bekeretezve tettem a polcomra. Amit vettem spanyol zászlót az ágyam fölé akasztottam, az aláírt felsőket pedig összehajtva a szekrénybe helyeztem. Felhívtam Kellyt.

- Szia drági!

- Szió!

- Nincs kedved eljönni velem vásárolni? Igazából fotóalbumot szeretnék venni.
- Elmehetünk. Fél óra múlva nálatok vagyok.
- Rendben.
Letettem a telefon, majd elkezdtem készülődni. Felvettem az aláírt TORRES mezemet meg egy farmer rövidnadrágot. Hosszú szőke hajamat kivasaltam, majd lófarokba kötöttem. Kelly időben érkezett. Elindultunk a belváros felé. Út közben sok ismerős arccal találkoztunk. Egyszer csak leszólítottak.
- Szia Ashley! Beszélhetnénk?
- Szia Nick! Gyorsan mondd, amit akarsz, mert sietek.
- Igazából nagyon sajnálom, ami velünk történt, már régóta furdal a lelkiismeret, de még csak most vettem erőt magamon, hogy elmondjam neked.

- Értem. Engem igazából már nem érdekel, ami történt az megtörtént. Már nem haragszom.
- Köszönöm, de most sietek… sziasztok
Tovább mentünk. Bementünk az első boltba, mindjárt megtaláltuk azt, amit kerestünk.
- Ash! Bemutattad már Harryt anyudéknak?
- Még nem. O.o
- Akkor szerintem itt az ideje.
- Szerintem is.
Gyorsan felhívtam Harryt, hogy akkor ma este bemutatom őt. Igazából nem tudott semmi mást mondani egy „oké”-nál. Hazamentem és pár óra múlva csengettek. Ajtót nyitottam, s Harryt pillantottam meg. Azonnal a karjaiba vetettem magam, majd megcsókoltam. Behívtam.
- Anya, apa….gyertek! Be akarok mutatni valakit. –pár percen belül mellettem voltak.
- Ő itt Harry Styles, a jelenlegi barátom.
- Jó estét! –köszönt illedelmesen Harry.
- Ugyan már, csak nyugodtan köszönj sziát. Még nem vagyunk olyan öregek, hogy magázz minket.
A nappaliban leültünk a kanapéra és ott folytattuk a beszélgetést. Anya állandóan csak Harryt kérdezgette a bandáról. Be sem állt a szája. Amikor már egy kicsit elhallgatott közelebb hajoltam Harryhez.
- Ha smárolni fognak én elhányom magam! –szólt Chris, mire mindenki nevetni kezdett, de én még azért is megcsókoltam Harryt. Este 10 óra körül fejeztük be a beszélgetést. Elköszöntem Harrytől, aztán lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Reggel már nem egyedül feküdtem az ágyba, éreztem, hogy van mellettem valaki. Csak úgy megszokásból átöleltem, ahogy Harryt szoktam. Nem tévedtem, Harry feküdt mellettem. Észbe kaptam, s felugrottam az ágyból.
- Harry! Te meg hogy kerülsz ide?
- Imádom nézni, ahogy alszol. Mellesleg neked is jó reggelt. –mondta és homlokon puszilt.
- Még nem akarok reggelt. –mondtam és Harryre feküdtem. Pár óra múlva, valaki benyitott. Olyan gyorsasággal ugrottam le Harryről, ahogy csak tudtam, de az ajkaink még mindig egybe voltak tapadva. Chris volt az, ki más, aki elcsodálkozott, amikor meglátott Harryt és engem.
- Na jó. Ez így nem igazságos. Reggel 10 óra van. Még mindenki alszik. Éhes vagyok, és nincs reggeli és még plusz ajándéknak azt is kell néznem, ahogy egymás szájában matattok?!

Felugrottam az ágyból és kitessékeltem Christ. Harry úgy ment most el, ahogy az éjjel belopózott, az ablakon keresztül, csak azt nem tudtam, hogy hogyan, mivel az én szobám az emeleten van.

- Még mindig nem értem, hogy sikerült ezt összehoznod?

- A szerelmemért mindent! –mondta majd megcsókolt.
- Szeretlek Harry!

- Én is manócska.
Kimászott az ablakon, én pedig lementem reggelit készíteni Chrisnek. Megszólal a telefonom.
- Haló!
- Szia drági! Képzeld Zayn újra az enyém.
- Ez szuper. Remélem most tényleg minden összejön.
- Én is, na de most mennem kell, mert randira hívott. Megyek készülni.
- Oké, de Kelly! Szép legyél.

Válaszként már csak egy nevetést hallottam, majd letettük a telefont. Nagyon örültem Kelly boldogságának. Remélem Zayn nem veri át újra.