14.rész: Ez lennél te?

Reggel simogatásra keltem, ösztönösen reagáltam.

- Harry, ez csikiz.

- Drágám, kelj fel.

Amikor meghallottam anya hangját lefagytam, nem mertem rá nézni se.
- Fent vagyok! –ugrottam ki az ágyból.

Azonnal felhívtam Kellyt, hogy mit akart.

- Szia Kelly! Miért kerestél tegnap? Ne haragudj, csak nem volt nálam a telefonom.

- Csak azért, hogy nincs-e kedved elmenni ma valahová?

- Szívesen.

- Oké, akkor még beszélünk, Szia!

- Szia

Anya mérges szemekkel nézett rám, nem tudom miért.

- Hova akarsz te menni?

- Kellyvel délután elmegyünk valamerre. –mondtam, miközben a ruháimat szedtem ki a szekrényemből.

- És kitől kértél engedélyt?

- Mit?

- Engedélyt.

- Anya! 18 éves vagyok, felnőtt, azt csinálok, amit akarok.

- Igen? Eltartod magad? Dolgozol?

- Még nem, de hamarosan keresek állást, amúgy is nemsokára kezdődik a suli. Ez lesz az utolsó évem a gimiben.

- Na jó, de ma nem mész sehova, mert segítened kell itthon.

- Nem. –vágtam rá azonnal. Erre anya kiment a szobámból. Teljesen nem érdekelt, amit mondott. 18 éves vagyok, nem irányíthatja az életemet. Gyorsan felöltöztem, majd elindultam Kellyék házához, ami az utca másik felén volt. Bekopogtam. Kelly anyukája nyitott ajtót.

- Szia Ashley!

- Szia! Kelly már kész van?

- Mindjárt. Nem kérsz addig egy kávét?

- Jöhet

- És mi újság veled? –kérdezte, miközben a kávémat csinálta.

- Minden oké, csak hát anya. Nem akarja megérteni, hogy már nem irányíthatja az életemet.

- Pedig Ashley ezt el kell fogadnod. Amíg náluk laksz addig neked kell elviselni mindent. –mondta, s közben oda nyújtotta a csésze kávét.

- Majd csak kibírom valahogy.

Közben lejött az emeletről Kelly egy virágos ruhában, hullámos hajjal.

- Szia anya! Mi akkor elmentünk. Majd jövünk. –mondta Kelly és egy puszit nyomott anyukája arcára. Olyan jó volt látni milyen jól kijönnek egymással, megértik egymást. Én miért nem tudok ilyen lenni anyával? Ő miért nem ilyen velem? Elindultunk a város felé. Gondoltam veszek valami ruhát, de semelyik sem nyerte el a tetszésemet, ezért ez az ötlet ugrott. Bementünk a Nando´s-ba. Amikor beléptem az ajtón és körülnéztem rengeteg ismerős arcot megpillantottam, köztük Nicket is. Leültünk mellé.

- Szia!

- Sziasztok! Mi újság?

- Semmi jó, veled?

- Velem minden oké. Nemsokára megint suli, ách ezt annyira nem akarom.

- Én se. Rendeltél már?

- Még nem

- Akkor rendelünk?

- Persze. Mit kértek?

- Én azt hiszem palacsintát eszek. –mondta Kelly

- Csatlakozom. –vágtam rá.

Megrendeltük a palacsintákat. Nagy gondolkodás után végül Nick is azt kért. Miután elfogyasztottuk elköszöntünk Nicktől, mi pedig hazamentünk volna, ha nem találkoztunk volna 5 aranyos sráccal, akik elvittek minket hozzájuk. Pár percnyi boldogság ellenére, még mindig lehetett látni rajtam a reggeli szomorúságot, ezt Harry sem hagyta szó nélkül.

- Mi a baj?

- Semmi, csak az anyám.

- Miért? Szerintem tök jó fej.

- Szerinted, de szerintem nem, mert 18 éves létemre még mindig ő akarja irányítani az életemet.

- Majd elmúlik

- Nem hiszem, ha olyan jól ismernéd anyámat mint én akkor tudnád, hogy nem múlik el.

Harry magához szorított. Könnyek csordultak ki a szemem sarkából, de ezek nem szomorúság könnyek és nem is boldogság könnyek voltak, hanem keverve. Szomorú voltam anyám viselkedése miatt, viszont örültem, hogy itt van nekem Harry, a legjobb barátnőm és a srácok. Harry karjaiban aludtam el, viszont reggel már egy puha ágyban ébredtem, Harry ágyában. Olyan jó érzés volt, de az még jobb volt, hogy nem egyedül keltem fel, Harry is ott volt mellettem. Simogatni kezdet a hátamat, én pedig lenyomtam neki egy csókot. Harry magára rántott és csókolgatni kezdett. Be kell valljam nagyon élveztem. Egy hirtelen pillanatban megzavartak minket. Nagy gyorsasággal leugrottam Harryről és magamra rántottam a takarót. Az ajtóban álló Liam csak mosolygott.

- Most boldog vagy?

- Nagyon, ugyanis megvan a kép. –mondta és bevágott egy gonosz vigyort.

- Rohadj meg Liam! –mondtam és a fejemre húztam a takarót.
Folytattuk a dolgot, amit elkezdtünk, de így már nem volt olyan élvezetes. Lementünk és láttuk van reggeli. Hurrá! Nem kell nekem bajlódnom vele. Gyorsan megreggeliztünk, majd hazamentem. De nem maradtam otthon, csak belopóztam és össze szedtem pár ruhámat, majd visszamentem a One direction házba. Délutánra semmi programom nem volt, mivel a fiúk fotózásra mentek, ezért mi Kellyvel a házban maradtunk. Megszólal a telefonom. Ismeretlen szám volt az.

- Haló!

- Ashley Stewart?

- Igen

- Szállj le Harryről, különben nagyon megbánod. Ő már az enyém. Most is itt van velem, jobb lesz ha beletörődsz.

Annyira felidegesített ez az ismeretlen valaki, hogy a telefonomat a falhoz vágtam, ami több darabra tört. Na, erről ennyit, már telefonom sincs. Szuper. Sírógörcsben törtem ki és összecsúsztam. Kelly azonnal odajött hozzám.

- Drági mi a baj?

Én csak sírtam, nem tudtam válaszolni, Kelly tovább nyugtatgatott. Amikor látta, hogy már kicsit megnyugodtam újra rákérdezett.

- Mi a baj?

- Valami hülye ribanc felhívott és azt mondta, hogy száljak le Harryről, mert már az övé, hogy most is ott van vele, meg ilyenek.

Nem bírtam sírás nélkül. A földön ültünk Kellyvel, ő pedig magához ölelt. Mindig szorosabban ölelt. Olyan jó, hogy ilyen barátnőm van. Egyszerűen imádom. A másik dolog meg, hát én bízok Harryben, de mi van, ha az a ribanc a telefonban nem hazudott. A fiúk jöttek be az ajtón, de csak négyen. Harry sehol sem volt.

- Sziasztok! Gyertek itt a képek. Megnézitek?

Nem szólt vissza egyikünk se, amint Louis meglátott a földön, hogy már szinte tisztára elhagytam magam, ő is mellénk ült és megölelgetett. Aztán a többiek is így tettek. Hát igen, ilyen jó barátaim vannak, de akire most a legjobban szükségem lett volna az nem volt itt. Megnyugodtam.

- Megnézhetem a képeket?

- Persze, ide hozom. –mondta Liam és kiment, de csak pár mp-re.

Miután láttam a képeket, csak 4-en voltak rajta. Hol van Harry? Történt vele valami?

- Miért csak négyen vagytok a képeken?

- Harry azt mondta, hogy halaszthatatlan dolga van. –mondta Niall, ekkor eszembe jutott a titkos telefonáló mondata „Most is itt van velem”. Ezt nem hiszem el, akkor még is igazat mondott?

Már elég késő volt, ezért a kanapéra lefeküdtem és elaludtam. Reggel amikor felkeltem Louist kerestem, hála Istennek meg is találtam, a konyhában reggelizett. Azonnal oda bújtam hozzá. Még mindig nem értettem ezt az egészet. Próbáltam elfojtani a gondolataimat, de nem ment, ezért a tv nézéssel próbálkoztam, Louis is csatlakozott. TiniHíradó.

„ A mai hírekben: Harry Styles az éjszaka embere, de mit szól ehhez barátnője?, Demi Lovato új lemezzel hódít, Lady Gaga megint divatot teremt….. Harry Styles tegnap este egy bárban bulizott, ahol igen csak elkapta őt a hév, ugyanis az asztalon táncolva csókolt meg egy lányt, úgy hogy nem volt berúgva. Hát én nem lennék most a barátnője helyében”

Még jobban Louishoz bújtam és csak sírtam, szinte már bömböltem. Próbált nyugtatgatni kisebb nagyobb sikerrel. Nem csak én, de még Louis sem hitt a fülének és a szemének sem, ugyanis még egy képet is betettek az esetről. Miért kellett ezt tennie? Hiába mondta, hogy más lesz, ugyanolyan, mint amilyen Nick volt annak idején. Egyszer csak betoppant Mr. Styles. Odajött hozzánk meg akart volna csókolni, de én elfordítottam a fejem egy hatalmas pofon kíséretében. Látta, hogy könnyes a szemem.

- Mi a baj Ashley?

- Mi a baj? Ezt pont te kérdezed?

- Igen, nem értem az egészet.

- Tegnap este amit csináltál az nem volt valami szép tett, amikor nekem egész nap azt mondogatod, hogy szeretsz meg ilyenek, szinte egész napokat töltünk együtt, erre te meg ok nélkül lesmárolsz egy csajt. Ennyi volt. Végeztem veled.

- Egyébként jól csókolt a csaj. –mondta flegmán

- Harry hogy tehetted ezt vele, amikor ő szeretett téged? –szólt közbe Louis is.

- Egyszerűen. –mondta és elment.

- Nem fogok sírni miatta, nem éri meg.

- Szeretlek Ashley!

- Én is répafiú! Te vagy a legjobb barátom.

Louissal hosszú percekig öleltük egymást. Nem bírtunk elszakadni a másiktól.