22.rész: "Örökké szeretni foglak"

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Köszönöm a komikat és a +1 rendszeres olvasót. Látom van érdeklődés, ennek örülök. Csak a margóra, hogy lassan vége az első fejezetnek és jön a következő. Írjátok meg komiba, hogy miről szeretnétek olvasni majd a következő fejezetben, vagyis ennek a történetnek a folytatásában. Ha továbbra is lesz érdeklődés akkor hozom az új részt :) 

Ashley szemszöge:

Reggel boldogan ébredtem föl, Louis még mindig aludt, nem akartam felkelteni, de azt sem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Megcsókoltam, s erre felébredt, szerintem nem bánta, hogy felkeltettem, mert visszacsókolt, és ezt játszottuk fél óráig.

- Gyönyörű vagy! –mondta.

- Jah, persze. Ezzel az oroszlánséróval biztos. –nevettem.

- A szépség belülről fakad.

- Szeretlek Louis. –mondtam, miközben Louis felállt és megölelt. Felkapott a karjaiba és úgy vitt le. Közben a nyakát puszilgattam, mire ő csak nevetett.

- Tetszik?

- Nagyon. –mondta majd megcsókolt.

Leértünk, senki sehol. Louis bevitt a konyhába és felültett a konyhapultra. Kezeimet átfontam a nyaka körül, ő pedig a derekamat simogatta, miközben csókolóztunk. Azt vettem észre, hogy Louis kezei folyamatosan csúsznak lefelé. Mire észbe kaptam már a fenekemet markolászta.

Egy hirtelen pillanatban valaki megzavart minket, Harry állt az ajtóban.

- Ne zavartassátok magatokat fiatalok. Csak kávéért jöttem. –mondta nevetve.

- Köszönjük Harold. –mondtam.

Leugrottam a konyhapultról, majd Louis kézen fogott. Már mindenki a nappaliban volt.

- Ash kész vagy? –kérdezte Kelly.

- Mire legyek kész?

- Suliba megyünk.

- Oh, te jó ég, elfelejtettem. Várj, gyorsan összekapom magam. –mondtam, majd felrohantam.

Felkaptam magamra egy farmer hosszúnadrágot, forever young feliratú fehér pólót, fekete Converse cipőt. Hajamat lófarokba kötöttem, majd táskámat felkapva lerohantam.

- Gyertek, elviszlek titeket. –szólt Liam.

- Oké. –mondtuk és szaladtunk a kocsi felé.

Az iskolához érve Liam lefagyott. Ennek meg mi baja? Csak bámult kifelé a kocsi ablakán.

- Liam? Hahó? Föld hívja Liamet?

- Huhu… -mondta Kelly és a szemei előtt mozgatta a kezét.

- Mi? –riadt fel Liam.

- Mit bámultál annyira?

- Hogy hívják azt a csajt?

- Kitty Powell, évfolyamtársam. –mondtam és kiszálltunk a kocsiból.

Beértük az udvarra és még visszanéztünk.

Liam szemszöge:

Miután a lányok elmentek kiszálltam a kocsiból. A kiszemeltem felé mentem és megszólítottam.

- Szia! Liam vagyok!

- Úristen! Te vagy Liam Payne.

- Igen, de nem azért jöttem ide. –mosolyogtam. –Mi a neved?

- Kitty vagyok.

- Nincs kedved összefutni valamikor?

- Dehogynem, itt a telefonszámom. –mondta, majd számot cseréltünk. Becsengettek és ő bement, én meg vissza a kocsihoz.

Ashley szemszöge:

Áách, becsöngettek. Matek. -.-

A tanár halálosan magyaráz, tudja hogy senki sem érti, de azért mondja. A mellettem ülő Kellyre pillantottam, aki csak bámult, azt vártam, hogy mikor fog elaludni. Nem kellett sokáig várnom, Kelly pár perc múlva már arccal  az asztal felé volt fordulva. A tanár közeledett, ezért felkeltettem Kellyt, aki össze-vissza beszélt.

- Igen Zayn, leszek  a feleséged. –mondta Kelly, mire mindenki elkezdett nevetni. Kelly a nevetésre kelt fel.

- Mi, mivan?

- Kelly Lively, kérem hagyja el a termet. –mondta a tanár dühösen, mire Kelly kiment az osztályból.

Pár perc múlva jelez a telefonom, SMS. A legjobbkor.

- Ez mi volt? Csaknem mobil telefon? –kérdezgette a tanár.

- Ashley telefonja volt uram. –jelentette ki Mary, akivel, hogy be kell valljam nem nagyon kedveljük egymást.

- Spicli!

Nagy mákomra nekem is ki kellett mennem a teremből. Kelly a folyosón ült a padon. Leültem melléje.

- Te hogy kerülsz ide?

- SMS-t kaptam. –nevettem, mire előkaptam a telefonom és megnéztem ki írt.

„Szia babám! Csak azért írok, hogy a menedzserünk bedobott egy hirtelen koncertet a vidámparkban. Délután eljöhetnél. Millió csók, Louis.”

Meg is beszéltük Kellyvel, hogy délután elmegyünk. Kicsöngettek, Lizzy azonnal odarohant hozzánk.

- Csajok, kaptam üzenetet Harrytől, hogy délután menjek a vidámparkba. –örvendezett.

- Szuper, mert én is kaptam Louistól, koncertjük lesz.

- Akkor mehetünk együtt. –mosolygott.

- Természetesen. –mosolyogtunk vissza.

A többi óra gyorsan eltelt. Alig vártam, hogy délután legyen. Suli után Kellyvel hazamentünk átöltözni. Én egy piros nadrágot fekete-fehér csíkos pólóval vettem fel, meg azt a cipőt, amilyen Louisnak is van. Kelly egy piros kockás ing és farmernadrág mellett döntött. Megérkezett Lizzy és már indultunk is. Gyalog mentünk a vidámparkba. Mindenhol hatalmas tömeg. Még szerencse, hogy Harry megírta Lizzynek, hogy merre menjünk. Amint megpillantottam szerelmemet megcsókoltam.

- Imádom ezt a ruhát. –mért végig Louis.

- Engem nem? –kérdeztem.

Louis arcomat a kezei közé fogta, felhúzott és romantikusan megcsókolt.

- Szerinted? –kérdezte, mire én csak mosolyogtam.

Harry szemszöge:

Alig vártam, hogy újra láthassam Lizzyt. Tisztára elbűvöl ez a lány, remélem ma már lesz alkalmam megcsókolni. Megérkeztek a csajok. Megpillantottam Lizzyt, ő elkezdett felém futni, szét tártam a karjaim és megöleltem, majd átkaroltam a derekát.

Niall szemszöge:

Merre lehet Katy? Pedig szóltam neki. Remélem eljön. Amint ez az egész lejátszódott a fejemben gyönyörű barátnőm teremett előttem. Megcsókoltam.

- Szia drágám. Merre jártál?

- Erre-arra.

- Srácok, 1 perc. –szóltak.

- Most mennem kell, majd utána találkozunk, szeretlek. –mondtam, majd megcsókoltam.

Felmentünk a srácokkal a színpadra.

Ashley szemszöge:

Elkezdődött a koncert. Niall kezdett beszélni.

- Sziasztok srácok! Mi újság? Remélem ma jól fogunk mulatni. Jöhet az első szám?

- IGEEEEN. –válaszoltak a rajongók.

- Akkor kezdjük. –mondta Niall és megszólalt a WMYB című dal elején levő kolomp.

Ezt követte az I wish, a Taken, More Than This és a One thing. Csodálatosat mulattunk. Vége lett a koncertnek és a fiúk lejöttek a színpadról.

- Louis. –mondtam, majd odamentem szerelmemhez és megcsókoltam.

- Ne haragudj, de most mennem kell. –mondta, majd elrohant a rajongók felé.

Sírva fakadtam, fontosabbak neki a rajongók, mint én? Nagyon rosszul esett, hogy csak úgy ott hagyott. Még vártam egy kicsit, hátha visszajön, de nem. Mindenki elment, csak én álltam ott egyedül, ezért jobbnak találtam, ha  hazamegyek. Beértem a házba. Leültem a nappaliba és a laptopomon elkezdtem képeket nézni. Milyen bolondok voltunk. Rengeteg képet megnéztem, de aztán elálmosodtam, ezért a nappaliban aludtam el, a kanapén. Nem aludhattam sokat, mert egy kis idő múlva hatalmas hanggal jöttek be a srácok és csajok.

- Szia! –szólt Harry.

- Sziasztok! Louis hol van?

- Lemaradt valahol.

Gyűltek a könnyek a szememben, ezért inkább felrohantam és csak sírtam és sírtam. Kb. fél óra múlva betoppant a hős szerelmes, név szerint Louis Tomlinson.

- Szia! Mi a baj?

- Semmi, hagyj békén.

- Na, de … haragszol rám?

- Neeem, nekem az marha jól esett, amikor ott hagytál és inkább a rajongókkal mentél.

- Csak autogrammot osztottunk, utána visszamentem, de sehol sem voltál.

Még jobban sírtam.

- Ne sírj! –mondta, majd megölelt.

A könnyek csak folytak végig az arcomon megállás nélkül. Louis leült mellém az ágyra, vállára hajtottam a fejem.

- Sajnálom. –mondtam, mire ő megpuszilta a homlokomat.

Egyszer csak azt éreztem, hogy valami lóg a nyakamban. Egy nyaklánc volt, forever jeles éremmel.

- Szeretlek! –mondtam.

- Örökké szeretni foglak, megígérem. –mondta, majd megcsókolt.

Lefeküdtem az ágyra, ő pedig rám. Csak csókolóztunk, egyszer csak azt éreztem, hogy Louis tépi rólam a ruhákat, először a nadrágot, majd a felsőmet, ezt nem hagyhattam annyiban én is elkezdtem vetkőztetni, repültek a ruhák, szó szerint. Louis folyamatosan csókolgatott és megtörtént az a „varázslat”, amire már mindketten vártunk.