28.rész: A nagy nap!♥

 Sziaztok! Itt az új rész :3 Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, csak sok a tanulnivalóm :// de mind1, mot itt van.. apropó, nagyon köszönöm a komikat.. lécci most is komizzatok :) kösziipuszii :D

Ashley szemszöge:

Boldogan keltem fel reggel. Ez az utolsó napom ashley Stewart-ként, aztán Tomlinson leszek. Már nagyon várom, elképzelhetetlen érzés, hogy fél éve még csak nem is ismertem a leendőbeli férjem, csak rajongtam érte. Louis is felébredt. Akarva-akaratlanul sem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról.

- Jó reggelt! –szólt álmos szemekkel.

- Neked is. –nyomtam egy puszit az arcára.

Gyorsan felöltöztem, majd megreggeliztem. Louis még mindig nem akart kikelni az ágyból. Próbáltam keltegetni, de nagyon jól játszotta, hogy alszik, pár mp-re még én is bedőltem neki. Föléje hajoltam és megakartam puszilni az arcát, de egy hirtelen pillanatban magára rántott és megcsókolt.

- Nem akarok felkeni. –nyöszörgött.

- Tudom. De még pár dolgot el kell intéznünk, és amúgy is ma érkezik a családod Doncasterből.

- Te jó ég, tényleg. –kapott a fejéhez.

Leszálltam róla, majd lementem és ott várakoztam. Amíg Louis elkészült addig Katy-vel beszélgettem.

- Izgulsz, ugye? –kérdezte, miközben a haját csavargatta

- Igen, nagyon. –mosolyogtam és éreztem, hogy beleremeg a gyomrom. Szerintem ezt az izgalom tette, de lehet, hogy a kisfiam mocorog.

- Ez mi volt? –kérdezte nevetve.

- Csak a hasam. –vigyorogtam.

Közben leért Louis és elmentünk megrendelni a tortát valamint kiválasztottuk a virágcsokrot. Ez az egész csupán 1 órát vett igénybe, így délre már otthon is voltunk. Nekiálltam sütni-főzni. Segítségemre volt egy konyhatündér is, név szerint Niall. Először levest főztünk, majd a másik féle következett. Kirántott hús és rizs. Desszertnek Liam csinált palacsintát. Hamar megvoltunk vele és megérkezett Louis családja is. Nagyon jó volt újra látni őket, és most Loui apját is megismerhettem. Mindannyian ettünk, majd a nappaliban beszélgettünk. Rengetegen voltunk ott, de csak estélig, mert Liam, Harry, Niall, Zayn valamint az ő barátnőik elmentek egy kicsit szórakozni. Mi otthon maradtunk és beszélgettünk. Elmondtuk az esküvői terveinket és Loui anyukája felajánlotta, hogy segít nekem majd felvenni holnap a ruhámat. Ez nagyon jól esett, hogy legalább ő törődik velem, nem úgy mint az igazi anyám. Megszólalt a telefonom, Paul képét pillantottam meg a kijelzőn.

- Ezt muszáj felvennem. –mondtam és kimentem a szobából.

-Haló!

- Szia hugi!

- Szia! Mi a helyzet?

- Minden rendben van velünk, már nagyon várjuk a holnapot. –mosolyodott el.

- Jaja, azt én is. –vigyorogtam.

- Ugye azt tudod, hogy anya nem lesz ott?!

- Igen, tudom. Mondta, amikor vittem nektek a meghívót. De azért majdcsak túlélem valahogy. Amúgy meg már nem tekintem az anyámnak, mert szinte egész életemben alig tett értem valamit. De a jó hír az, hogy Johannah /Louis anyukája/ segít mindenben.

- Na akkor az jó. Amúgy már el is költözött tőlünk, szóval ..

- És Chris? Hogy viseli?

- Elég jól. Már nem sír naponta.

- Szegénykém.

- Hát igen, na de mennem kell. Akkor holnap és ügyes légy. Szia!

- Puszii. Szia!

Letettem a telefont. Már elég későre járt, ezért mindenki elment aludni, elvégre holnap nagy nap vár rám. A nagy álmosság közepette elég sokáig nem tudtam elaludni az izgalom miatt, de aztán sikerült.

Reggel már kilenckor keltünk. A fiúk elmentek és egy hotelben öltöztek, mi csajok pedig a házban maradtunk. Johannah hozta a ruhámat és segített felvenni. Közben a gyönyörű kszorúslányaim is öltöztek. Amikor felvettük a ruháinkat jöttek a fodrászok, vagy hárman is voltak. Amíg az egyik csinálta az én hajamat, addig a másik kettő a koszorúslányok illetve Louis húgainak a haját. Mindannyian időben elkészültünk. 

Ruhám *-*

  

 

Cipőm *-*

Koszorúslány ruhák :3

Fél 11-kor csengettek. Johannah ment ajtót nyitni, megérkeztek a testvéreim és Emma, Paul barátnője.  Odajöttek és megöleltek.

- Gyönyörű vagy! –mondta Paul.

- Elképesztő! –ájuldozott Emma.

Chris szóhoz sem jutott, csak ölelt és nem akart elengedni.

Ismét csengettek. Johannah újból ajtót nyitott. Azok jöttek, akiket a legjobban vártunk. Louis egy csokorral a kezében és a srácok léptek be az ajtón. Chris odaszaladt Louishoz és lekezelt vele. Nagyon jóban vannak és ez csodálatos érzés.

- Jó választás! –kacsintott egyet Chris.

- Tudom. –mosolygott Louis, majd rám nézett.

Elindultunk a templom felé. Bent volt már mindenki, Louis pedig az oltárnál várt. Ott álltak a tanúink, Harry és Niall. Olyan szomorú érzés volt ott állni egyedül, illetve hát nem egyedül, mert Louis apukája fog bevezetni, csak olyan jó lenne, ha apa állna itt, de ez sajnos már lehetetlen.

Belekaroltam Louis apukájába, majd megszólalt a zene. Ott álltak előttünk a koszorúslányok és szórták a rózsaszirmokat. Mindenki engem nézett és mosolyogtak, amikor az oltárhoz értünk megköszöntem Loui apukájának és odaálltam Louis mellé. A pap felé fordultunk. Elmondta  a szokásos szöveget, majd a legizgalmasabb rész következett.

- Ashley Stewart, elfogadod férjednek Louis Tomlinson-t és együtt lesztek mindig minden körülmények között? –kérdezte a pap.

- IGEN! –vágtam rá boldogan és felhúztam a gyűrűt Louis ujjára.

- Louis Tomlinson, elfogadod feleségednek Ashley Stewart-ot, és együtt lesztek mindig minden körülmények között?

- IGEN! –mondta, majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást! –mondta a pap.

Boldogan csókoltuk meg egymást, majd elkezdték játszani a nászindulót és úgy vonultunk ki a templomból. Mire kiértünk hullott a hó. Egy hatalmas fehér limuzin fogadott minket. Beszálltunk és elmentünk a kibérelt helyre és megkezdődött a buli :D. Mivel a templomnál nem jutott a gratulációra meg a képekre idő, ezért ez most megtörtént. Nagyon sokan jöttek oda. Elsők között voltak a srácok és barátnőik. Utána jött Louis családja és a testvéreim és Emma. Majd Elena, Greg /Niall bátyja/, Gemma és Anne /Harry anyukája és nővére/, Zayn testvérei és Liam testvérei. Mindenkivel csináltunk képet, majd a fiúk elfoglalták a színpadot, amíg felszolgálták az ennivalót. Elénekelték a More Than This-t valamint az Up All Night-ot. Amikor ők is leültek mindenki elkezdett csörömpölni a tányérral valamint a kanalakkal, egy csókra kérve minket. Miután ettünk a zenekar /az 1D zenekara/  elkezdett játszani. Mindenki a táncparkettre indult. Rengeteget táncoltunk. Szinte az összes srác felkért táncolni. Volt egy csajos tánc is, amit csak MI roptunk. Szerencsére nem loptak el, még jó, hogy ez Angliában nem szokás. Reggel 5-kor szédelegtünk haza. Louis megsimogatta a hasamat és elaludtunk. 

27.rész: Tomlinson család

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) Remélem tetszeni fog. OMG, nagyon köszönöm a 13 hozzászólást, kérlek komizzatok továbbra is, mert ha tudom mi a véleményetek úgy könnyebb megírni az új részt :) Jó olvasást!! Puszii

Ashley szemszöge:

 - Ashley szeretném, ha holnap elmennénk a családomhoz, Doncasterbe. –szólt Louis.

- Rendben. Már úgyis régen beszéltem a csajokkal. –mosolyogtam.

Lementem és elkezdtem valami vacsorát csinálni. Katy jött és segített.

- Mit főzzünk?

- Mit szólnál a spagettihez? Azt mindenki szereti.

- Oké.

Hozzákezdtünk. Szerencsére volt otthon minden hozzávaló. Fél óra múlva készen voltunk a kajával. Katy szólt a többieknek, amíg én megterítettem. Niall volt az első, aki az asztalnál ült és csillogó szemekkel várta a spagettit. Mindenki nagyon sokat evett, kivéve engem.

- Gyerünk! Egyél még, elvégre neked mostmár kettő helyett kell enned. –szólt Zayn.

- Tudom, de most valahogy nincs étvágyam. –húztam el a számat.

- Lányok, fiúk! Nem filmezünk ma este? –tette fel a kérdést Liam.

- Ez jó ötlet. –egyezett bele mindenki.

A összes kaja elfogyott. Amíg Lizzy mosogatott addig a Kelly és én popcorn-t illetve üdítőket csináltunk, a fiúk pedig a szobát készítették elő. A kanapé elé lerakták a párnákat, valamint a takarókat. Amikor mindennel elkészültünk leültünk a kanapé elé, Liam pedig elindította a filmet. Louis egész végig a hasamat simogatta, én pedig a vállára hajtottam a fejem. A film már lassan a végéhez közeledett, de aztán én elaludtam. Reggel Louis mellett ébredtem.

- Jó reggelt Édesem! –szólt Louis.

- Neked is. –nyomtam egy puszit a szájára.

Kimásztunk az ágyból, megmosakodtunk, majd felöltöztünk. Kint esett az eső, ezért meleg ruhába öltöztem. Felvettem egy barna csőnadrágot, fehér pólót és a kabátomat, amikor leértünk magamra kaptam vagy 3 zoknit és a csizmámat.

- Nem tudom elhinni, hogy te nem fázol zokni nélkül. –fordultam Louis felé.

- Pedig nem fázom, főleg, amikor a közeledben vagyok, mert akkor lángol a szívem. –mosolygott, magához ölelt és megcsókolt.

- Na, mostmár menjünk. –mondtam, mire ő csak mosolygott.

Beszálltunk Louis kocsijába és elindultunk Doncaster felé.

 

Egész úton beszélgettünk.

- Kiváncsi vagyok, hogy mit szólnak, majd hozzád a húgaim, elvégre már rég találkoztatok.

- Én is, már nagyon hiányoznak. –mosolyogtam.

- Arról még nem beszéltünk, hogy mi legyen a kiscsávó neve. –nevette el magát Louis.

- Ez még kicsit korai, elvégre azt sem tudjuk még biztosra, hogy fiú lesz-e vagy lány.

- Nem mondom, hogy mindegy, mert hát jobb lenne, ha fiú lenne, de ha lány lesz akkor őt fogom a legjobban szeretni. –mosolygott.

- Hé és velem mi lesz? –nevettem.

- Ilyenkor olyan aranyos vagy. –nevetett Louis is.

Végre megérkeztünk. Lottie és Fizzy már az ablakban voltak, és amikor meglátták, hogy egy autó megáll a ház előtt rohantak kifelé. Azonnal Louis nyakába ugrottak, majd utána az enyémbe. Ölelgettek össze-vissza.

- Sziasztok csajok! Mizujs?

- Minden oké és úgy örülök, hogy itt vagy! –mosolygott Lottie, majd újból megölelt.

- És én? –szólt Louis.

- Jaj, persze, hogy neked is örülünk bátyókám.. –fejezte be Fizzy.

- Csak ti vagytok itthon? –kérdezte Louis.

- Anya van még itthon, ő bent van.

Mindennyian elindultunk befelé. Amikor Johannah /Louis anyukája/ meglátott minket nagyon megörült, ő is megölelgetett, majd leültünk a nappaliban.

- Olyan jó, hogy itt vagytok. Mi a helyzet? Hogy vagytok? –tette fel sorban a kérdéseket Johannah.

- Hát helyzet az éppen van. –mosolygott Louis, majd rám nézett.

- Mi az? Modjátok már! –sürgetett minket Lottie.

- Képzeljétek, gyereket várok. –mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

Lottie és Fizzy egymásra néztek és egy óriásit sikítottak. Ezek szerint örültek neki. Hatalmas kő esett le a szívemről. Johannah meg volt hatódva, még a könnyei is kicsordultak. Egész nap ott voltunk nálunk még nagyon sokat beszélgettünk, említettük az esküvőt is, amivel rátettünk még egy lapáttal a boldogságukra. Este 7-kor indultunk haza. Az úton bealudtam. Mostanában nagyon sokat alszok, de hát kettőnk helyett alszok J.

Lizzy szemszöge:

Miután Ashley-ék elmentek mi, csajok is elkészültünk és Kelly autójával elindultunk megvenni a koszorúslány ruhákat. Ugyanoda mentünk állítólag, ahol Ashley vette a menyasszonyi ruháját.

Kelly szemszöge:

- Szia Elena! –köszöntem, amikor beléptünk a boltba.

- Heló! –köszönt a többi lány is.

- Sziasztooook! –köszönt Elena hatalmas mosollyal az arcán.

- Koszorúslány ruhát szeretnénk.

- Sejtettem. Na gyertek, mutatok párat. … Milyen színűt szeretnétek?

- Hát a díszítés olyan piros-arany lesz, szóval olyat ami ahhoz passzol. Te értsz hozzá, rád bízzuk magunkat. –mondtam, mire a többiek elkezdtek bólogatni.

Elena először egy krémszínű ruhát mutatott, ez csak Katy-nek tetszett, szóval ez kilőve. A következő világos barna volt, ez szinte senkinek sem tetszett, majd végül a legutolsó piros volt, ami mindenkinek elnyerte a tetszését.

- Ez nagyon tetszik. –szólt Kitty.

- Nekem is. –mondta Lizzy.

- Akkor ezek szerint ez el van döntve. –mosolygott Katy.

- Elvisszük! –jelentettem ki.

Még választottunk mindannyian hozzá cipőt, kifizettük és megköszöntünk. Még mielőtt elmentünk volna, átadtam Elenának az esküvői meghívót, amit Ashley küldött neki. Még a többi helyre is „kiszállítottuk” a meghívókat és csak este 7-re értünk haza. Meglepetés várt minket, a fiúk vacsorát készítettek. Olyan aranyosak voltak. Miközben ettünk betoppantak Ashley-ék is. Ők nem voltak éhesek, csak fáradtak, ezért elmentek aludni. Rájuk is fért, úgy néztek ki, mint a múmiák :D

Mi még egy kicsit beszélgettünk, aztán mi is mentünk aludni. 

  

26.rész:Meglepetés

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog! :) /új szereplő van, nézd meg azt is :) éééés.. nagyon köszönöm a komikat ez nagyon sokat jelent.. :)

Ashley szemszöge:

Louis nem volt mellettem. Merre lehet? Lementem reggelit készíteni. Már mindenki felkelt és elkezdtünk reggelizni. Kicsit szomorú voltam. Miért nincs itt? Tudom, ha ezeket a szavakat kimondtam volna, akkor egy hisztis tinilánynak néztek volna. Reggeli után mindenki szét széledt. Remek, már megint rám marad a mosogatás. Nekikezdtem, majd beültem a TV elé. Egész délelőtt nem csináltam semmit, már kezdtem egy kicsit aggódni. Valaki hazajött, nagyon remélem, hogy Louis. Igen, ő volt az, bejött a nappaliba és leült mellém. Átölelt és arcon puszilt.

- Hol voltál egész délelőtt?

- Az most nem fontos. Menj öltözz fel, és menjünk el sétálni.

Fogtam magam és engedelmeskedtem. Felvettem egy farmernadrágot és egy fehér pólót, rávettem a barna kabátomat, majd lementem. Felkaptam a cipőimet és elindultunk kézenfogva. Sétáltunk a Temze partján, majd végül egy szép rétre értünk. Mesébe illő hely volt, még ilynekor is, november közepén. Leültünk egy padra, majd Louis átkarolt, így egyáltalán nem fáztam. Louis felém fordult.

- Azt vettem észre, hogy a kapcsoltunk kezd nagyon komolyra fordulni. /én csak mosolyogtam/ És azt szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt az ajándékot. –mondta, majd letérdelt elém. A szívem egyre hevesebben vert.

- Ashley Stewart! Hozzám jösz feleségül? –mondta, majd kinyitotta a kis ékszertartót, amiben egy gyűrű volt.

Abban a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam. Lehajoltam Louishoz, majd megcsókoltam.

- Igen. –mosolyogtam továbbra is.

Louis felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd visszaült mellém. Ott voltunk egész délután. Amikor már kezdtem fázni kértem Louist, hogy menjünk haza.

  

Otthon Kelly azonnal kiszúrta a kezemen a gyűrűt.

- Csak nem?

- De! –mosolyogtam.

- Gratulálok! –mondta, majd megölelt.

Aztán sorban jöttek oda a többiek is. Mi Louissal csak ott álltunk és sorra ölelgettek minket. Utána felmentünk. Nem bírtam magammal, nagyon izgatott voltam.

- Drágám, mi lenne ha elkezdenénk tervezni az esküvőt? –kérdezte Louis, miközben én az interneten böngésztem.

- Oké. –mondtam hatalmas vigyorral az arcomon. –Én nem szeretnék nagy esküvőt. Csak a közeli barátok és rokonok legyen ott.. neked így megfelel?

- Persze. Na és kik lesznek a koszorúslányok?

- Hát én a csajokra gondoltam.

- Oké. És mikor legyen?

- Hát szerintem még karácsony előtt, nem?

- De, az úgy jó lesz. –mosolyogtam, majd megcsókoltam. – Nagyon szeretlek! Te vagy a mindenem! –mondtam már az ágyon fekve, majd Louis magához ölelt.

Másnap azonnal mentünk Kellyvel körbenézni a városban, ruha ügyben.

- És milyen ruhát szeretnél?

- Szépet. –vágtam rá.

- Gondoltam. Akkor menjünk be ide. –mutatott az egyik bolt felé.

- Sziasztok! –szólt az elárusítónő.

- Heló! Esküvői ruhát szeretnék.

- Értem, és van valami elképzelésed?

- Hát az még nincs, de én teljesen rád bízom magam. Mutass valamit. –mosolyogtam.

- Akkor gyertek! Ehhez mit szólsz? –mutatott a ruhára.

- Ajj, nem tudom, ez nekem egy kicsit eltúlzott. Nem szeretnénk nagy esküvőt, ezért légyszi kicsit szolídabbat mutass. –mondtam.

- Rendben. Na és ez?

- Ez már sokkal jobban tetszik. –mosolyogtam. –Felpróbálhatom?

- Természetesen. Arra vannak a próbafülkék.

Gyorsan magamra kaptam a ruhát, majd kimentem a próbafülkéből.

- Olyan, mintha rádöntötték volna. –mondta Kelly.

- Szerintem is, gyönyörű vagy. –mosolygott az elárusító csaj.

- És Louisnak tetszeni fog? –kérdeztem.

- Louisnak?? Milyen Louisnak? –értetlenkedett az eladó, de hát honnan tudhatta volna.

- Louis Tomlinson. –jelentettem ki boldogan.

- Ő lesz a férjed? –kérdezte csodálkozva.

- Nagyon úgy néz ki. –mosolyogtam vissza. – De én eldöntöttem, szeretném ezt a ruhát.

- Rendben akkor vedd le és becsomagolom.

Gyorsan levettem, ő pedig becsomagolta.

- A nevedet megkérdezhetem? –kérdezte

- Ashley vagyok!

- Én meg Elena. –mosolygott.

- Tudod mit, ezennel meg vagy hívva az esküvőre, majd még postázom a meghívódat. –mosolyogtam.

- Köszönöm a meghívást. –mondta majd megölelt, mi pedig elmentünk a ruhával együtt.

A következő a cipő volt. Az első cipő, amit megláttam megszerettem, tehát ez könnyű volt. Még elmentük megbeszélni a fodrászt és a sminkest, aztán elindultunk hazafelé. Kelly vezetett, én pedig mellette ültem, amikor hirtelen görcsölni kezdett a hasam. Ez meg mi lehet?

- Ashley valami baj van?

- Nem, csak görcsöl a hasam.

- Megvolt már ebben a hónapban?

- Nem, pedig már kellett volna.

Nagyon megijedtem, amikor Kelly megállt a kórház előtt.

- Gyere! Ennek a végére járunk. –mondta, majd segített kiszállni a kocsiból.

Felmentünk az emeletre és a nőgyógyászt kerestük. Azonnal megvizsgált. Hatalmas vigyorral az arcomon léptem ki a vizsgálóból, amit Kelly egyáltalán nem értett.

- Terhes vagyok! –mondtam, majd megölelt. Még a könnyeim is kicsordultak.

Rohantunk haza, az arcomról nem lehetett levakarni a boldogság jeleit. Amint beértünk a házba felrohantam, persze csak óvatosan. Louis épp az ágyon ült és twitterezett, de amint beléptem felállt.

- Louis ugye szeretni fogsz akármi is történik?!

- Hát persze, miért mi a baj?

- Nincs baj. –mosolyogtam .. –Terhes vagyok!

Louis először szóhoz sem jutott, megölelt és csókolgatni kezdett.

- Ez valami csodálatos, el sem hiszem, egy kis Tomlinson születik. –mosolygott.

- Az bizony. –csókoltam vissza.

- De ugye fiú lesz. –nézett rám nagy szemekkel.

- Azt még nem lehet tudni, de nagyon remélem. –mosolyogtam.