27.rész: Tomlinson család

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) Remélem tetszeni fog. OMG, nagyon köszönöm a 13 hozzászólást, kérlek komizzatok továbbra is, mert ha tudom mi a véleményetek úgy könnyebb megírni az új részt :) Jó olvasást!! Puszii

Ashley szemszöge:

 - Ashley szeretném, ha holnap elmennénk a családomhoz, Doncasterbe. –szólt Louis.

- Rendben. Már úgyis régen beszéltem a csajokkal. –mosolyogtam.

Lementem és elkezdtem valami vacsorát csinálni. Katy jött és segített.

- Mit főzzünk?

- Mit szólnál a spagettihez? Azt mindenki szereti.

- Oké.

Hozzákezdtünk. Szerencsére volt otthon minden hozzávaló. Fél óra múlva készen voltunk a kajával. Katy szólt a többieknek, amíg én megterítettem. Niall volt az első, aki az asztalnál ült és csillogó szemekkel várta a spagettit. Mindenki nagyon sokat evett, kivéve engem.

- Gyerünk! Egyél még, elvégre neked mostmár kettő helyett kell enned. –szólt Zayn.

- Tudom, de most valahogy nincs étvágyam. –húztam el a számat.

- Lányok, fiúk! Nem filmezünk ma este? –tette fel a kérdést Liam.

- Ez jó ötlet. –egyezett bele mindenki.

A összes kaja elfogyott. Amíg Lizzy mosogatott addig a Kelly és én popcorn-t illetve üdítőket csináltunk, a fiúk pedig a szobát készítették elő. A kanapé elé lerakták a párnákat, valamint a takarókat. Amikor mindennel elkészültünk leültünk a kanapé elé, Liam pedig elindította a filmet. Louis egész végig a hasamat simogatta, én pedig a vállára hajtottam a fejem. A film már lassan a végéhez közeledett, de aztán én elaludtam. Reggel Louis mellett ébredtem.

- Jó reggelt Édesem! –szólt Louis.

- Neked is. –nyomtam egy puszit a szájára.

Kimásztunk az ágyból, megmosakodtunk, majd felöltöztünk. Kint esett az eső, ezért meleg ruhába öltöztem. Felvettem egy barna csőnadrágot, fehér pólót és a kabátomat, amikor leértünk magamra kaptam vagy 3 zoknit és a csizmámat.

- Nem tudom elhinni, hogy te nem fázol zokni nélkül. –fordultam Louis felé.

- Pedig nem fázom, főleg, amikor a közeledben vagyok, mert akkor lángol a szívem. –mosolygott, magához ölelt és megcsókolt.

- Na, mostmár menjünk. –mondtam, mire ő csak mosolygott.

Beszálltunk Louis kocsijába és elindultunk Doncaster felé.

 

Egész úton beszélgettünk.

- Kiváncsi vagyok, hogy mit szólnak, majd hozzád a húgaim, elvégre már rég találkoztatok.

- Én is, már nagyon hiányoznak. –mosolyogtam.

- Arról még nem beszéltünk, hogy mi legyen a kiscsávó neve. –nevette el magát Louis.

- Ez még kicsit korai, elvégre azt sem tudjuk még biztosra, hogy fiú lesz-e vagy lány.

- Nem mondom, hogy mindegy, mert hát jobb lenne, ha fiú lenne, de ha lány lesz akkor őt fogom a legjobban szeretni. –mosolygott.

- Hé és velem mi lesz? –nevettem.

- Ilyenkor olyan aranyos vagy. –nevetett Louis is.

Végre megérkeztünk. Lottie és Fizzy már az ablakban voltak, és amikor meglátták, hogy egy autó megáll a ház előtt rohantak kifelé. Azonnal Louis nyakába ugrottak, majd utána az enyémbe. Ölelgettek össze-vissza.

- Sziasztok csajok! Mizujs?

- Minden oké és úgy örülök, hogy itt vagy! –mosolygott Lottie, majd újból megölelt.

- És én? –szólt Louis.

- Jaj, persze, hogy neked is örülünk bátyókám.. –fejezte be Fizzy.

- Csak ti vagytok itthon? –kérdezte Louis.

- Anya van még itthon, ő bent van.

Mindennyian elindultunk befelé. Amikor Johannah /Louis anyukája/ meglátott minket nagyon megörült, ő is megölelgetett, majd leültünk a nappaliban.

- Olyan jó, hogy itt vagytok. Mi a helyzet? Hogy vagytok? –tette fel sorban a kérdéseket Johannah.

- Hát helyzet az éppen van. –mosolygott Louis, majd rám nézett.

- Mi az? Modjátok már! –sürgetett minket Lottie.

- Képzeljétek, gyereket várok. –mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

Lottie és Fizzy egymásra néztek és egy óriásit sikítottak. Ezek szerint örültek neki. Hatalmas kő esett le a szívemről. Johannah meg volt hatódva, még a könnyei is kicsordultak. Egész nap ott voltunk nálunk még nagyon sokat beszélgettünk, említettük az esküvőt is, amivel rátettünk még egy lapáttal a boldogságukra. Este 7-kor indultunk haza. Az úton bealudtam. Mostanában nagyon sokat alszok, de hát kettőnk helyett alszok J.

Lizzy szemszöge:

Miután Ashley-ék elmentek mi, csajok is elkészültünk és Kelly autójával elindultunk megvenni a koszorúslány ruhákat. Ugyanoda mentünk állítólag, ahol Ashley vette a menyasszonyi ruháját.

Kelly szemszöge:

- Szia Elena! –köszöntem, amikor beléptünk a boltba.

- Heló! –köszönt a többi lány is.

- Sziasztooook! –köszönt Elena hatalmas mosollyal az arcán.

- Koszorúslány ruhát szeretnénk.

- Sejtettem. Na gyertek, mutatok párat. … Milyen színűt szeretnétek?

- Hát a díszítés olyan piros-arany lesz, szóval olyat ami ahhoz passzol. Te értsz hozzá, rád bízzuk magunkat. –mondtam, mire a többiek elkezdtek bólogatni.

Elena először egy krémszínű ruhát mutatott, ez csak Katy-nek tetszett, szóval ez kilőve. A következő világos barna volt, ez szinte senkinek sem tetszett, majd végül a legutolsó piros volt, ami mindenkinek elnyerte a tetszését.

- Ez nagyon tetszik. –szólt Kitty.

- Nekem is. –mondta Lizzy.

- Akkor ezek szerint ez el van döntve. –mosolygott Katy.

- Elvisszük! –jelentettem ki.

Még választottunk mindannyian hozzá cipőt, kifizettük és megköszöntünk. Még mielőtt elmentünk volna, átadtam Elenának az esküvői meghívót, amit Ashley küldött neki. Még a többi helyre is „kiszállítottuk” a meghívókat és csak este 7-re értünk haza. Meglepetés várt minket, a fiúk vacsorát készítettek. Olyan aranyosak voltak. Miközben ettünk betoppantak Ashley-ék is. Ők nem voltak éhesek, csak fáradtak, ezért elmentek aludni. Rájuk is fért, úgy néztek ki, mint a múmiák :D

Mi még egy kicsit beszélgettünk, aztán mi is mentünk aludni.