26.rész:Meglepetés

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog! :) /új szereplő van, nézd meg azt is :) éééés.. nagyon köszönöm a komikat ez nagyon sokat jelent.. :)

Ashley szemszöge:

Louis nem volt mellettem. Merre lehet? Lementem reggelit készíteni. Már mindenki felkelt és elkezdtünk reggelizni. Kicsit szomorú voltam. Miért nincs itt? Tudom, ha ezeket a szavakat kimondtam volna, akkor egy hisztis tinilánynak néztek volna. Reggeli után mindenki szét széledt. Remek, már megint rám marad a mosogatás. Nekikezdtem, majd beültem a TV elé. Egész délelőtt nem csináltam semmit, már kezdtem egy kicsit aggódni. Valaki hazajött, nagyon remélem, hogy Louis. Igen, ő volt az, bejött a nappaliba és leült mellém. Átölelt és arcon puszilt.

- Hol voltál egész délelőtt?

- Az most nem fontos. Menj öltözz fel, és menjünk el sétálni.

Fogtam magam és engedelmeskedtem. Felvettem egy farmernadrágot és egy fehér pólót, rávettem a barna kabátomat, majd lementem. Felkaptam a cipőimet és elindultunk kézenfogva. Sétáltunk a Temze partján, majd végül egy szép rétre értünk. Mesébe illő hely volt, még ilynekor is, november közepén. Leültünk egy padra, majd Louis átkarolt, így egyáltalán nem fáztam. Louis felém fordult.

- Azt vettem észre, hogy a kapcsoltunk kezd nagyon komolyra fordulni. /én csak mosolyogtam/ És azt szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt az ajándékot. –mondta, majd letérdelt elém. A szívem egyre hevesebben vert.

- Ashley Stewart! Hozzám jösz feleségül? –mondta, majd kinyitotta a kis ékszertartót, amiben egy gyűrű volt.

Abban a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam. Lehajoltam Louishoz, majd megcsókoltam.

- Igen. –mosolyogtam továbbra is.

Louis felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd visszaült mellém. Ott voltunk egész délután. Amikor már kezdtem fázni kértem Louist, hogy menjünk haza.

  

Otthon Kelly azonnal kiszúrta a kezemen a gyűrűt.

- Csak nem?

- De! –mosolyogtam.

- Gratulálok! –mondta, majd megölelt.

Aztán sorban jöttek oda a többiek is. Mi Louissal csak ott álltunk és sorra ölelgettek minket. Utána felmentünk. Nem bírtam magammal, nagyon izgatott voltam.

- Drágám, mi lenne ha elkezdenénk tervezni az esküvőt? –kérdezte Louis, miközben én az interneten böngésztem.

- Oké. –mondtam hatalmas vigyorral az arcomon. –Én nem szeretnék nagy esküvőt. Csak a közeli barátok és rokonok legyen ott.. neked így megfelel?

- Persze. Na és kik lesznek a koszorúslányok?

- Hát én a csajokra gondoltam.

- Oké. És mikor legyen?

- Hát szerintem még karácsony előtt, nem?

- De, az úgy jó lesz. –mosolyogtam, majd megcsókoltam. – Nagyon szeretlek! Te vagy a mindenem! –mondtam már az ágyon fekve, majd Louis magához ölelt.

Másnap azonnal mentünk Kellyvel körbenézni a városban, ruha ügyben.

- És milyen ruhát szeretnél?

- Szépet. –vágtam rá.

- Gondoltam. Akkor menjünk be ide. –mutatott az egyik bolt felé.

- Sziasztok! –szólt az elárusítónő.

- Heló! Esküvői ruhát szeretnék.

- Értem, és van valami elképzelésed?

- Hát az még nincs, de én teljesen rád bízom magam. Mutass valamit. –mosolyogtam.

- Akkor gyertek! Ehhez mit szólsz? –mutatott a ruhára.

- Ajj, nem tudom, ez nekem egy kicsit eltúlzott. Nem szeretnénk nagy esküvőt, ezért légyszi kicsit szolídabbat mutass. –mondtam.

- Rendben. Na és ez?

- Ez már sokkal jobban tetszik. –mosolyogtam. –Felpróbálhatom?

- Természetesen. Arra vannak a próbafülkék.

Gyorsan magamra kaptam a ruhát, majd kimentem a próbafülkéből.

- Olyan, mintha rádöntötték volna. –mondta Kelly.

- Szerintem is, gyönyörű vagy. –mosolygott az elárusító csaj.

- És Louisnak tetszeni fog? –kérdeztem.

- Louisnak?? Milyen Louisnak? –értetlenkedett az eladó, de hát honnan tudhatta volna.

- Louis Tomlinson. –jelentettem ki boldogan.

- Ő lesz a férjed? –kérdezte csodálkozva.

- Nagyon úgy néz ki. –mosolyogtam vissza. – De én eldöntöttem, szeretném ezt a ruhát.

- Rendben akkor vedd le és becsomagolom.

Gyorsan levettem, ő pedig becsomagolta.

- A nevedet megkérdezhetem? –kérdezte

- Ashley vagyok!

- Én meg Elena. –mosolygott.

- Tudod mit, ezennel meg vagy hívva az esküvőre, majd még postázom a meghívódat. –mosolyogtam.

- Köszönöm a meghívást. –mondta majd megölelt, mi pedig elmentünk a ruhával együtt.

A következő a cipő volt. Az első cipő, amit megláttam megszerettem, tehát ez könnyű volt. Még elmentük megbeszélni a fodrászt és a sminkest, aztán elindultunk hazafelé. Kelly vezetett, én pedig mellette ültem, amikor hirtelen görcsölni kezdett a hasam. Ez meg mi lehet?

- Ashley valami baj van?

- Nem, csak görcsöl a hasam.

- Megvolt már ebben a hónapban?

- Nem, pedig már kellett volna.

Nagyon megijedtem, amikor Kelly megállt a kórház előtt.

- Gyere! Ennek a végére járunk. –mondta, majd segített kiszállni a kocsiból.

Felmentünk az emeletre és a nőgyógyászt kerestük. Azonnal megvizsgált. Hatalmas vigyorral az arcomon léptem ki a vizsgálóból, amit Kelly egyáltalán nem értett.

- Terhes vagyok! –mondtam, majd megölelt. Még a könnyeim is kicsordultak.

Rohantunk haza, az arcomról nem lehetett levakarni a boldogság jeleit. Amint beértünk a házba felrohantam, persze csak óvatosan. Louis épp az ágyon ült és twitterezett, de amint beléptem felállt.

- Louis ugye szeretni fogsz akármi is történik?!

- Hát persze, miért mi a baj?

- Nincs baj. –mosolyogtam .. –Terhes vagyok!

Louis először szóhoz sem jutott, megölelt és csókolgatni kezdett.

- Ez valami csodálatos, el sem hiszem, egy kis Tomlinson születik. –mosolygott.

- Az bizony. –csókoltam vissza.

- De ugye fiú lesz. –nézett rám nagy szemekkel.

- Azt még nem lehet tudni, de nagyon remélem. –mosolyogtam.