32.rész: Vége

Sziasztok! Hát elkérkezett ennek a történetnek is a vége. Nagyon köszi, hogy olvastatok, köszönöm a feliratkozókat, a komikat meg a sok dícséretet, a bíztatást :) ezek mind nekem nagyon sokat jelentettek és jelentenek még ma is. Jó olvasást az utolsó részhez (:

Ashley szemszöge:

Megérkezett Harry, Lizzy és Zaida. Zaida szó szerint elsírta magát, olyan aranyos volt. Össze-vissza ölelgetett. Szerintem úgy fogta fel, hogy egy kisöccse született. Közben bejött az orvos is.

- Jó napot! Ha ma minden rendben lesz akkor holnap már haza is mehet. –mosolygott. –De most el kell vinnem a kis srácot.

- Rendben, de mikor láthatom újra? –kérdeztem.

- Holnap. –mosolygott vissza, majd még pár pillanatra a kezembe vehettem őt, de aztán az orvos elvitte.

Harryéknek menni kellett, viszont Zaida maradni akart. Louis se akart nagyon mozdulni mellőlem, de én ráparancsoltam, elvégre semmi sem pihent, mivel végig mellettem volt.

- Holnap reggelre itt leszek érted. –mosolygott majd megcsókolt.

- Szia. –integettem az ágyról.

- Pihenj nyugodtan, nem foglak zavarni. –mosolygott Zaida.

Nekem sem kellett több. Nyakig betakaróztam és már aludtam is. Csak reggel keltem fel, Zaida ugyanúgy ült mellettem, mint ahogy este láttam elalvás előtt. Éppen, hogy csak kinyitottam a szemeimet, de már Louis jött be az ajtón egy orvossal az oldalán.

- Jó reggelt! –köszönt. –Remélem, hogy elkészült, mert már nem kell itt lennie sokáig.

- Ami azt illeti még nem nagyon. –vigyorogtam.

- Akkor igyekezzen. –mosolygott az orvos, majd kiment az ajtón.

- Sziaaa. –csókolt meg Louis.

Kikeltem az ágyból, majd felvettem azt a ruhát, amit Louis hozott nekem. Gyorsan elkészültem, bepakoltunk, majd egy nővér kíséretében megnézhettük újra Jacob-ot, aki most már jöhetett is velünk haza. Szerencsére Louis mindenre gondolt, így neki is hozott ruhát. Amíg ő öltöztette én elrendeztem a papírjaimat és indultunk hazafelé. Idő közben észre sem vettem, hogy Zaida már nincs itt, nyilvánvaló, hogy iskolába ment, mivel már elkezdte félévben a gimit. Hazaérve senki sem volt sehol. A konyhapulton egy kis papírcetli volt, amin ez szerepelt:

„Gratulálunk! Éljetek szépen, békességben, mint a nagyok. Szeretünk titeket és ha valamire szükségetek van, a szomszédban vagyunk. Puszi”

Nem volt aláírva, de tudtuk, hogy kik állnak ennek a hátterében.

***

Én, Ashley Stewart pár éve még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer ez fog velem történni. Pár éve még csak egy kis senki voltam, akit mindenki csak kihasznált, de egy nap találkoztam egy szőke sráccal egy boltban, nekem sem kellett több. A barátnőm közelgő szülinapjára elhívtam, hogy énekeljen a híres bandával. Azonnal igent mondtak. Talán már érezték, hogy ennek még lesz jövője. Szerelembe estem. Szerettem a fiatal göndörkét, de ő nem szeretett annyira engem, hogy ellen tudjon állni más nőknek. Viszont sokat is köszönhetek neki, mivel ő volt az az ember, aki lehetővé tette számomra azt, hogy találkozzam a kedvenc focistámmal. Ennek ellenére a félre lépése miatt nagyon megharagudtam rá, a haragom elég sokáig is tartott, de mára már ez csak rossz emlék. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, mert akárhány srác szembe jött velem, mindegyik megtetszett és nem bírtam parancsolni az érzéseimnek. Ebben az időben nem volt szükségem, senki másra, csak egy igaz jó barátra. A barátságunk már szinte testvériségbe ment át. Elég furcsa volt, amikor megcsókolt, de egyáltalán nem bántam, mert az a sok idő, amit vele töltöttem gyönyörű volt és igen beleszerettem. Egy ideig próbáltuk titkolni, de ez nem ment sokáig. Viszont őt igaz szerelemmel szerettem és szeretem a mai napig is. Már csak szálltunk a szerelem szárnyán. Majdnem minden tökéletes volt, ám akkor következett be az az időszak, ami számomra a legnehezebb volt. Az apukám elvesztése nagyon megviselt, mintha elvesztettem volna az egyik felemet. Anyám teljesen meggyűlölt, de mások szeretete elnyomta ezt a gyűlöletet a szívemben. A banda élete kicsit meginogott, sok volt a veszekedés, majdnem felbomlott az együttes, de aztán mégsem. Egy videoklipp volt az, ami mindenkit észhez térített. Megismerkedtem életem szerelmének a családjával és az egyik legszebb rész következett be az életemben. Megkérte a kezem. Igen. Ő. Louis. Kezdtem rájönni, hogy nem szabad feladni az álmokat, mert azok egyszer valóra vállnak. A nagy napom teljesen jól alakult. Minden lány életében ez a legfontosabb nap, ez nekem sem volt másképp. Majd rájöttek, hogy egy testben már kettő van. Igen, terhes lettem. Számomra ez egy csoda volt. Leszenvedtem a teljes 9 hónapot, közben feltűnt Niall húga, Zaida. Akinek anyja helyett is anyja voltam. Zayn-ék, Niall-ék és Liam-ék elköltöztek, de természetesen tartjuk velük a kapcsolatot. A nagy házban csak mi maradtunk. Azaz, Harry-ék, mi és Zaida. Eljött a nap, az a nap, amikor majdnem meghaltam. Igen. Képes lettem volna meghalni a kisfiamért, de ez szerencsére nem így alakult, amiért hálát adok az égnek. Született egy csodálatos kisfiunk, Jacob, aki mára már óvodába jár. Kis huncut és ravasz. Bármit megcsinál, hogy megkapja, amit akar. A szemeit az apjától örökölte, viszont, aki ránéz azt mondja, hogy olyan mint én.

The End